Szerelem nélkül, vagy várni az érzésre?

30 felett is szülnek a nők...

Ahol élek (ausztria), még eléggé jellemző is!

Ja... ember tervez Isten végez.

De szerintem jobb lett volna mindannyiunknak, ha apám kihagyja az első családját. Megszülettem egy "menekülős" kapcsolatba és bebizonyosodott, hogy egy gyeremek nem tart össze két embert akik nem szeretik igazán egymást.

Én teljesen úgy látom, hogy jobb lett volna meg sem születnem. Mindannyian boldogabbak lehettünk volna.

Ez nem ilyen egyszerű, nem véletlenül ilyen gyakori ez! A kép még ennél is árnyaltabb, leírom - eddig- a saját példámat.

Ugyanígy vagyok teljesen, mint a kérdező. Én pl csak plátóian voltam szerelmes úgy igazán, még tiniként. Persze tudtam, hogy ez nem igazi dolog, de irodalmi értelemben, és intenzíven csak akkor éreztem olyat életemben..

Előzmény: Én több éve kapcsolatban vagyok, nem volt rózsaszín köd soha nálam, mégis rettentő fontos ember az életemben, és szeretet, kötődést, és tiszteletet érzek iránta, ami igen, kevés embernél lett volna meg. HA csak úgy vagyunk puszta magánytól való félelem miatt az más, de ez a kapcsolat sokkal értékesebb volt számomra, mert rengeteget tanultunk egymástól, és ez a fajta bizalom is értékes, ami köztünk van.

Írtátok ezt:

"az a gond, hogy ha mégis jön a szerelem, te benn leszel egy nagyon rossz helyzetbe. Ott lesz a párod és családod, akik számítanak rád, és ott lesz a szerelem amire azt hitted sosem jön el"

-Na, hát velem megtörtént. Úgy 2 éve teljesen elkapott, ráadásul párom egyik ismerőse által. Elkezdtem produkálni ugyanazokat a tüneteket, mint tiniként nála már az elejétől, magamra sem ismertem és annyira idegen volt tőlem az egész, adrenalin az egekben, meg egyáltalán, hogy képes ilyen hatással lenni rám valaki.. Nagyon furcsa érzés volt és sírni tudtam volna állandóan, hogy ez megtörtént, volt bennem minden, bűntudat, szégyenérzet, szomorúság. Az illető viszonylag gyakran került elém, ez is mindig nehezítette, hogy felejtsem el az egészet. De nem hazudok, kb másfél évig minden nap az eszembe volt, többször is. Minden egyes nap. Mikor már kicsit job volt, akkor összefutottunk és feltépte mindig ezeket az "érzéseket" és így ment ez a kör sokáig.

Na de egy fontos dolog nem mindegy, és erre egy itteni nő is rávilágított már egy hasonló kérdésnél:

Vizsgáld meg a vonzalmadat. Igen, ez baromi ritka, pláne hogy egy lángoló szerelem KÖLCSÖNÖS is legyen, tehát ha van erre lehetősége az embernek és viszonzott, bolond lenne valószínűleg az ember kihagyni, még ha felrúgja az eddigi életét is. Még most is azt gondolom, hogy ez egy csodálatos dolog lehet, megélni. -Én sajnos nem éltem meg. De pont ezért nem.

Megvizsgáltam a vonzalmamat, aki így elvette az eszem és magamban szenvedtem sokáig:

számomra az derült ki, hogy nem illik hozzám. Viszonzott vagy sem(valószínűleg nem), de egyébként sem illenénk mi össze a fontos kérdésekben szerintem. Például rettenetesen éretlen, infantilis, felszínes, vannak olyan dolgok, amik nálam nem férnek bele egy kapcsolatban, és ő nem is egyet csinál ezek közül. Ezentúl érzelmileg is más szinten állunk, meggondolatlan, szóval sorolhatnám... Ezeket persze csak jóóóval később láttam, de megértettem most, mennyire elveszi az ember eszét a rózsaszín köd, ugyanis hiába jöttek sorba a piros zászlók, egymás után, sosem fogtam fel. A párom ehhez képest sokkal sokkal értékesebb.

Mondhatnánk erre, hogy csak a szenvedélyt adta a másik, de nem így van, tudok különbséget tenni és ez a dolog nálam mélyen bennem volt és éreztem, ez nem szexuális jellegről szólt, keményen belezúgtam ( életemben másodszor).

Aztán elegem lett ebből a helyzetből. Érzelmileg eltávolítottam magam tőle, teljesen kerültem egy ideje, de most be is tartom.

Szóval csak azt akarom mondani:

1.) Nem mindig hagyjuk ott az efféle elsöprő szerelemért a párunkat, mert sokszor nem éri meg.

2.) Ha ettől félsz, vizsgáld meg a vonzódásod tárgyát: sokszor kiderül, hogy valójában elég messze van a valódi személy a hétköznapokban a fejedben lévő képtől, és elnyomja az idealizált kép.

Saját szememmel is láttam már nagy szerelemért ott hagyni biztos kapcsolatot. Nem volt jó végük. Ettől még nem írom, biztos van akinek bejött. Majd eldöntöd a mérlegen, ha ott leszel.

Én is pont ezért félek a megállapodástól, a mi lesz ha.. dolog miatt. Pedig esélyét sem látom ha belegondolok, hogy legyen bárki, akivel minden annyira tökéletes, hogy jobb legyen a mostaninál.

Ha van olyan karakter az életedben aki normális adj neki egy esélyt. Tapasztalatom szerint a hirtelen jött szerelmek gyakran hirtelen vagy drasztikusan érnek véget, mert tartalmatlanok. De ha van olyan aki kitartóan téged akar az szerintem elgondolkoztató pozitív értelembe véve..

Mi több lehet ha jobban megismernéd áldanád magad hogy végül nála kötöttél ki.

Aztán olyan is van hogy az emberből a párja kihozza a maximumot kölcsönösen jó hatással vannak egymásra együtt fejlődnek és ez egy szép út.

Lehet hogy jó ötletnek tűnik várakozni "a nagy ő re" de ahogy te is írtad az idő szalad, és ha te 30x éves vagy és jól érzed magad egyedül akkor ez talán nem is probléma.

Ha a te személyiséged alapvetően introvertált ráadásul vagy a hétköznapitól kicsit eltérő értékrendű az is nehezítő tényező lehet. Ritka az amikor az embert ugy tényleg mindenestül elfogadják, és évek múlva sem un rá.

Nézd csak meg a mostani kapcsolatok nagy része nem hosszútávú, és teljes mértékben alkalmatlan a család fogalom értelmezéséhez.

Tehát szerintem, ha nem látsz komoly kivetnivalót az udvarlódban -már ha van kitartó udvarlód- akivel tényleg meg tudnál állapodni mert emberileg jó, és fejlődőképes stb akkor válaszd a biztosat.

Már csak azért is mert a "szerelem ember" könnyen lehet, hogy elvakult idealizmusodnál fogva elvakít, és egy boldogtalan megalázó időpocsékoló szituációban találhatod magad, miközben a biztossal már terveznétek a közös boldog jövőt, gyereket stb.

Érdemes megfontolni a lehetőségeidet, mert ugyan a legtöbb ember a nagy szerelem és a tetőfokára hágott vonzalom pártján van, csak azt felejtik el sokan hogy nem minden arany ami fénylik.