Miért zavar ennyire, hogy nem foglalkozik velem? Beleszerettem volna?

Még középsulis voltam, amikor megismerkedtünk. Nagyon közeli barátok lettünk, mindent megosztottunk egymással. Két évig nem történt semmi, aztán egyik nap bevallotta, hogy első perctől fogva szerelmes belém. Kedvesen visszautasítottam, mert bár odáig voltam a személyiségéért, nem vonzott a külseje, és ezen képtelen voltam felülemelkedni. Közben lett párom, a srác is próbálkozott más lányoknál, de megmaradt a bizalmas viszonyunk... Egészen addig, míg az egyik barátnője el nem tiltotta tőlem. Így hát egy jó darabig nem beszéltünk. Sokszor eszembe jutott, hogy mi lehet vele, de nem akartam felhívni, nehogy ezzel veszekedést generáljak közöttük. Aztán szakítottak. A srác nem sokkal később megkeresett engem, bocsánatot kért, és ismét barátkozni szeretett volna. Egye fene, eléggé hiányozott, sutba dobtam a megbántottságomat, újra beszélgetni kezdtünk. Az első pár napban ötpercenként a telefonomat lestem, azonnal válaszoltam neki, ha írt. Sokat és sok mindenről beszéltünk, nem győzte hangsúlyozni, hogy végre teljes mértékben túllépett rajtam, boldog. Egy ideig keresett engem, aztán abbahagyta, pedig jókat beszélgettünk. Utána én írtam neki párszor, azokra válaszolt is, ahogy ideje engedte. Most két hét csend után ismét írtam neki, hogy mi a helyzet, de csak megnézte, és napok múlva írt egy félmondatot. Arra reagáltam kedvesen, megnézte, de egy sort sem válaszolt. Ennek már több mint egy hete. Nem tudom miért, de nagyon bosszant a dolog. Ha nem érdekli, hogy mi van velem, akkor miért keresett meg a szakítás után? És engem miért piszkál egyáltalán ez az egész, ha csak egy szimpla barátról van szó? 23/L