Hogyan emészted meg, hogy valamiért nem lehettek együtt? Főleg Karácsonykor.

Van olyan személy aki hiányzik, de nem akarok hozzá kötődni így inkább próbálom kerülni a vele való beszélgetéseket.

Az egész elmúlt egy évemre visszatekintve, más értelmét nem láttam eddig, csak azt hogy megismertem őt. Józan ésszel gondolkodva teljesen értelmetlen lett volna a kapcsolatunk, de akkor nem érdekelt egyáltalán. Nem vesztünk össze, de nem is ír. Én próbálkoztam, egy ideig lelkes volt és azt hittem lehet valami, ekkora szimpátiát egy lány felől sem éreztem eddig. Több mint egy hónapja én tettem fel neki egy kérdést amikor beszélgettünk, nem válaszolt. Az biztos, hogy nem fogom ezután keresni. Előbb utóbb írnia kell, tudom hogy írni fog, de akkor majd megmondom neki hogy úgy gondolom többet nem kellene beszélnünk. Rettenetesen fáj a szívem hogy így alakult...nem nem tudom megírni ezt így neki, teljesen szét vagyok esve elnézést ha összevissza írok. Ja meg hogy Karácsony van, tökmindegy, nem érzem magam szarabbul most mint egy hete vagy hónapja, ugyanolyan sajnos. 24/F

Nem régóta vagyunk együtt, így külön élünk. Külön töltöttük a karácsonyt is és kb 50 napig nem talélkoztunk személyesen. Elég sok mindent megéltem már, de elmondhatom, hogy ilyen kemény 50 napom még nem volt az eddigi 40 évem alatt. Hogy birtam ki? - szinte sehogy, csak kőkemény fizikai panaszok árán