Szerelmes és egyben értetlen fiúbaráttal mit tudnék kezdeni?

Van egy fiúbarátom, akit már lassan három éve ismerek. Nemrég vallotta be, hogy azóta szerelmes belém, egy ideig ez abbamaradt, de most újra előjött. Egy ideje szingli vagyok, de egyelőre nem akarok senkivel sem összejönni vagy próbálkozni. Az a helyzet, hogy elég messze lakunk egymástól. Én most kezdtem az egyetemet Budapesten, ő pedig nagyjából 200 km-rel arrébb lakik. Nagyjából két hete volt valami rendezvény, ami miatt egy pénteki napon feljött és az egyik haverjánál aludt. Előtte mondta, hogy beszélni szeretne velem, de nem akar egy nyílt helyen találkozni, jobb lenne ha az albérletemben lehetnénk. Ezzel nekem annyi bajom volt, hogy van egy szobatársam, akinek a szülei a lakás tulajdonosai, és a szerződésben is feltüntették, hogy nem fogadhatok vendéget (amúgy is egy fél konyha, egy szoba és egy mini fürdőszoba az egész lakás). A szobatársam péntekenként mindig vagy vidékre utazik a szüleihez vagy egy másik nagyvárosba a barátjához, tehát péntektől vasárnapig egyedül vagyok. Úgy voltam vele, hogy egyszeri alkalommal belefér, max vigyázunk, hogy senki ne lássa meg, hogy a lánylakásba besétálok egy sráccal. Na mindegy, nagyjából este 8 körül értünk oda hozzánk, én elkezdtem vacsorát csinálni, rajta pedig látszott, hogy nagyon habozik. Nagy nehezen kibökte, hogy mi a helyzet. Hogy tudja, hogy milyen messze lakunk egymástól, meg hogy még képben van nálam az exem, de megpróbálhatnánk, hogy működne-e a dolog köztünk. Majdnem három órán keresztül mondtam neki, hogy ezt nem tudom megtenni jelenleg és hogy nem lenne őszinte miközben még nem engedtem el a volt barátomat. Ő erre azt csak mondta, hogy ez a válasz nem konkrét nemleges válasz, és hogy ha beengedtem az albérletbe, megszegve a szerződést és kockáztatva az itt lakásomat, akkor biztos hogy nem közömbös számomra. A barátai már telefonon is keresték, de sorra kinyomta őket, és követelte ahogy adjak választ. Újra meg újra elmondtam, hogy nem tudok erre igent mondani, én sem várnám el senkitől, hogy velem legyen miközben tudom, hogy mást szeret. Megkérdeztem, hogy mi mást mondjak még, azt felelte, hogy azt hogy próbáljuk meg... Annyi volt, hogy végül elment a haverjához valamikor éjfél előtt, de csak azért, mert én küldtem, mert az utolsó villamosok jártak már akkor. Kicsit csillapodott utána a helyzet, ugyanúgy beszéltünk üzenetben, de kicsit távolságtartóbb voltam, amit meg is jegyzett. Folyton poénként felhozza az esetet, de ezt ignorálni szoktam. Most az van, hogy mivel tudja, hogy a szobatársam péntek délutántól nincs itthon, közölte, hogy akkor feljön és filmezünk egyet (nyáron sokszor csináltunk olyat, hogy többen is egyszerre néztünk egy filmet a neten és közben beszéltünk, tehát nem ez az átlátszó filmezzünk duma), utána vagy itt alszik vagy átmegy az innen nem messze lakó haverjához. Alapból nemet mondanék erre, de mondtam is neki, hogy a péntek nekem nem jó. Nem akartam magyarázkodni hogy miért, elsőnek csak annyit mondtam, hogy nem jó. Nemrég küldött egy képet, hogy megvette a vonatjegyet és hogy hányra ér be a vonata. Mondtam neki, hogy ajánlom, hogy valamelyik haverjához megy mert én tényleg nem érek rá. Erre azt mondta, hogy nem beszélt meg senkivel semmit, tényleg hozzám fog(!) jönni. Megmondtam neki, hogy ezerszer leírtam már, hogy nekem a péntek nem jó és különben sem járkálhat be az albérletbe (főleg hogy konkrétan ameddig én a konyhában a vacsorát csináltam, ő mint egy dedós kölyök unalmában hozzányúlkált a szobatársam cuccaihoz, elvett egy furulyát és utána nem tudta honnan szedte elő, és a galérián - ami fából van - húzódzkodott). Csak azt mondogatta, hogy hát de már megvette a jegyet és mi dolgom van, hogy nem érek rá. Elmondtam, hogy az egyik szaktársamnak szülinapi bulija lesz, ami miatt alapból nagy vacilálás volt, hogy pénteken vagy szombaton legyen. Én direkt szóltam, hogy nekem a munka miatt a péntek jobb lenne, és tegnapelőtt a szaktársam külön meg is kérdezett, hogy akkor megyek-e és igent mondtam. A srác erre azt mondta, hogy mondjam le, kamuzzam be hogy beteg vagyok vagy hogy közbe jött valami. Természetesen nem fogom lemondani. Egyszerűen nem tudom mit kezdjek vele. Alapból úgy viselkedik néha, mint ha a féltékenykedő pasim lenne. Az íróasztalomon van egy plüssmaci, amit tavaly kaptam karácsonyra a legjobb barátnőmtől, és egyből kérdezősködött, hogy kitől kaptam. Most kicsit elegem lett belőle. A semmiből közli, hogy jön és akkor mondjam le minden programom, mert beszélni szeretne (mellékesen megjegyzem, hogy szombaton pont össze tudnánk futni nagyjából 3 órára, szóval teljesen értelmetlen ez a holnapi dolog). Mostanában úgy viselkedik, mint ha egy negyedikessel beszélnék, pedig elvileg már rég felnőtt korba lépett.