Milyen próba elé állithat egy nő egy férfit, hogy koderüljön igazán szereti-e a férfi?

NA azért nekünk férfiknak is ott van az örök teszt...Ha szeret lenyeli.Nekem egyik nőm se nyelte le ..és le is lettem cserélve az idők folyamán...ismerősömnek akinek lenyelte boldog házasok.

Én régen nem hittem eme tesztbe nem is erőltettem ezért arra kíváncsi lennék ,h mások akik alkalmazták müködött-e.

"A lábkényeztetés jó ötlet. Úgy érted például, hogy csókolgassa, nyalogassa?"

Gratulálok, mert ezzel a tesztelgetéssel sikerül olyan pozícióba manőverezned magad, hogy csak veszthetsz. Ha nem pitizik neked a pasas, akkor biztos nem szeret. Ha pitizik, töri magát, akkor meg egy idő után elveszted az érdeklődésed, mert a behódolás olyan férfiatlan.

Igen, úgy értem a lábkényeztetéses témát: puszi, nyali a talpat, lábujjakat, de egyfajta domináns szerepet beleadva a nő részéről. Lehet mellette egyszerű talpmasszázst is kérni, és mondjuk cserébe a talppal simogatná a nő a férfit.

Úgy gondolomm, hogy egy kapcsolat kölcsönös: ha X azt kér, akkor a másik fél is kérhet cserébe valamit.

Gyerekek, észre kéne már venni, hogy a szerelem nem a holdból csordogál alá. Ha szeret a párod, az nem az ő érdeme, hanem - élesen fogalmazva - a te "sikered". Ennek mintájára ha már nem szeret, az nem az ő vétke, hanem a te kudarcod. Hiszen te vagy valahol kevés neki, te nem tudod ébren tartani a szerelmét.

Szóval nem hátra dőlni (és főleg nem tesztelni) kell, hanem napi szinten tenni a kapcsolatért.

Miquel kolléga logikájával nincsen semmi baj. Biztosíthatlak, mindenki úgy érzi, hogy ő aztán megtett mindent, ami emberileg lehetséges, mégis megcsalta a rohadt qrva, vagy szemét disznó. De hogy a búbánatba tehetnénk meg mindent, amíg fogalmunk sincs a másik nem gondolkodásáról, lelkivilágáról, igényeiről, félelmeiről? Sok-sok hibát kell elkövetnünk, míg azokból tanulva valóban jó emberré, szerethető partnerré válunk.

"Ahogyan az idő telik, úgy változnak az emberek, és a kapcsolataik dinamikája is, ez senkinek nem az érdeme, sikere, vétke vagy kudarca, szimplán csak az élet rendje."

Jól látod, hogy mindenki változik. Bármennyire is szereti magát rendíthetetlen kősziklának látni a legtöbbünk, minden nap más ingerek, behatások érnek minket, melyek valamilyen irányban formálnak minket. Ha ketten vagyunk egy párkapcsolatban, mindkettőnket. A baj ott történik amikor ez a változás nem azonos irányú, mert az eltávolodáshoz vezet. Ezért kell a kapcsolatot ápolni, őrizni, vigyázni rá. Odafigyelni a másikra, és nem azt a nyamvadt telefont buzerálni.

Az nem az élet rendje, ha elmúlik a szerelem, hanem a mi kudarcunk. Jó, persze az őrült lángolás elmúlik, de ha ügyesen csináljuk, a helyét valami más, letisztult esszenciájú érzelem veszi át. Ezt persze nem adják ingyen. Ha látsz egy idősödő házaspárt, akik kéz a kézben járnak mindenhová, biztos lehetsz benne, hogy megdolgoztak ezért. Mindketten!