Mit tanácsoltok?

menj el egy hajléktalanszállóra önkénteskedni.

egyrészt nem nyavalygással töltöd akkor az idődet, hanem valami értelmessel.

másrészt ott rádöbbennél arra, hogy ez a nyüglődés semmi ahhoz képest, amilyen csapások másokat sújtanak.

Hagyjuk már ezt az elcsépelt "másoknak rosszabb" dumát. Egyrészt teljesen felesleges összehasonlítani eltérő természetű problémákat, másrészt az embereket is, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen élhetünk meg különböző szituációkat. Mindenki a saját démonjaival küzd, a világ összes gondját, terhét nem veheti a vállára, legfeljebb összeroskadni tudna a súlyuk alatt.

Amúgy átérzem, jártam már ugyanígy. Nagyon elmélyült kapcsolatot ápoltam a delikvenssel, ő volt minden érzelmi stabilitásom, senkiben nem bíztam annyira, mint benne, ráadásul pszichésen sem vagyok teljesen ép, így extrém módon ragaszkodóvá váltam. Nem részletezném, miért, de tartottunk egy féléves mosolyszünetet, sosem éreztem értelmetlenebbnek az életemet, mint az idő alatt. Az én esetemben a problémának nyilván az vetett véget, hogy ismét összehozott minket a sors, de rám nézve még így is eléggé mérgező maradt ez a viszony az egyoldalúság miatt, csak mostanra normalizálódtak a dolgok. Hogy te mit tehetnél, nem tudom. Józan ésszel akkor sem javasolnám, hogy kövesd a példámat, ha esetleg lenne rá lehetőséged, mert baromira meg tudja viselni az embert. Ha vannak stabil emberi kapcsolataid, talán azok ápolásába kellene fektetni az energiát, meg persze keresni bármilyen tevékenységet, amely akár csak ideiglenesen fenn tudja tartani az érdeklődésedet, ezáltal elterelni a figyelmedet. Bocsi a túlzottan személyes hangvételért.

(20/L)

# 2

ez nem elcsépelt, csak jó dolgodban leszarod.

azért nem kell lepontozni, mert más a véleményed, engedd már meg, hogy azt írjam, ami a véleményem, anélkül, hogy savaznál.

"ráadásul pszichésen sem vagyok teljesen ép"

Igen, ez látszik!

# 4 ja, ez egy magyarázat lehet arra, miért hisztizik, ha más válasza nem egyezik a saját véleményével.

20 évesen eddig azért el kéne jutni, hogy tiszteletben tartod más véleményét, mert szólás- és véleményszabadság van.

Jó dolgomban, ja. :D Nem is érezhetném szerencsésebbnek magam a neurózisommal, OCD-mmel és bipoláris zavarommal, amelyek mellett gyógyszerekre van szükségem, hogy mindennapi teendőit ellátni képes emberként funkcionálhassak. Persze értem én, a valódi probléma ott kezdődik, hogy utcára kerülsz. Bárki, akivel ez mindezidáig nem történt meg, kussoljon.

Ki tiltotta meg, hogy azt írj, amit szeretnél? Azzal, hogy bepötyögtél valamit ide, egyben vállaltad azt az egyébként nem túl súlyos kockázatot, hogy valaki nem fog egyetérteni veled, és ennek hangot is ad. Ha szólásszabadság van, én is reflektálhatok arra, amit te mondasz, nem? Egyébként is te kezdted a kérdező "savazását" az okoskodó, elbagatellizáló hangnemeddel.

# 6

1. mindenféle önténtes munkának és altrusita cselekedetnek protektív, azaz a személyiséget védő, támogató hatása van.

kivéve a súlyosabb mentális betegeknél, mint te, mert őket túlságosan lefoglalja a saját bajuk.

a kérdező viszont egészséges pszichéjű embernek tűnik, neked pedig nem saját magadból kéne feltétlenül kiindulnod, mikor értékelsz egy választ, ezt nevezik empátiának.

nem biztos, hogy az tesz jót ilyen helyzetben, ha együtt búsulunk, ő attól nem lesz előrébb, de egy felrázó tanácstól talán.

2. másrészt tudhatnád, hogy akik az utcán élnek, körükben felülreprezentáltak a mentális betgségekkel küzdők, így engedd meg, hogy sajnáljam őket, nekik nincs meleg fedő a fejük felett, sem internet, mint neked.

#7

És azt is empátiának nevezik, mikor valakit, aki nyilvánvalóan szar passzban van, kvázi felszólítasz arra, hogy álljon le a "nyavalygással"? Komolyan azt állítod, hogy ez szokott konstruktív hatással lenni az emberekre? A tanáccsal nem lenne a baj, ha ténylegesen annak szántad volna, nem pedig köntösbe bujtatott lekicsinylésnek. Honnan tudod, hogy annak, akinek a válaszodat címezed, nem némi együttérzésre van szüksége?

Sokat tudsz rólam, valóban. Bizonyára azért vagyok hajlamos ezreket elszórni havi szinten a kolduló hajléktalanok kisegítésére, mert cseppet sem érint meg a gondjuk, és a mentőt is ezért hívom rá arra, aki mozdulatlanul fekszik a saját hányásában. Felesleges megmagyaráznod, hogy nekik mennyire nehéz, mert tisztában van vele mindenki (éppen ezért hatásos ütőkártya a mostanihoz hasonló vitahelyzetekben), csupán arra próbáltam felhívni a figyelmedet, hogy a probléma fogalmába beleeshet más is. Tudhattam volna, hogy ha említést teszek az állapotomról, könnyű támadási felületet biztosítok a többi hozzászólónak, és a háttérbe fog szorulni a tartalma minden másnak, amit leírok.