Ez még beleférne nektek egy párkapcsolat mellett?

A helyzet az, hogy van egy nagyon jó férfi barátom, aki iránt valójában többet érzek, de soha semmilyen szerelmi szálon nem akartam felé közeledni, mert a párommal felépítettünk már egy életet, és igazság szerint harmonikus a kapcsolatunk, csak túl sokat dolgozunk együtt, így a kapcsolatunk elkezdett a munkáról szólni.

A férfi barátom viszont egy elvileg boldog, bár kicsit bonyolult párkapcsolat első hónapjait éli, ezalatt kerültünk mi is közel egymáshoz, bár sejtelmem se volt róla sokáig, hogy ő ezalatt egy másik nőhöz közeledik, akinek a végét járja a házassága, és nemrég meg is lépte a szétköltözést.

Tehát mindketten párkapcsolatban, az enyém túlságosan is működik, és túl sok minden múlik rajta, hogy csak úgy egy fellángoló érzés miatt, borítsam az éveket. Úgyhogy próbálom inkább a barátot látni. Ő viszont egy boldog kezdődő kapcsolatban, ami elől elhárultak az utolsó akadályok is.

A helyzet az, hogy ennek ellenére sokat beszélgetünk, találkozunk, fontosak vagyunk egymásnak, és én ilyen kapcsolatban maximum egy búcsúölelés, vagy két puszi erejéig létesítek fizikai kapcsolatot, de ő hetek óta egyre erősebben kezdeményez ölelést, kézfogást, egymáshoz bújást egy padon. Leszögezném, szexualitás ezekben sosincs, mégis sokszor úgy érzem túllépjük azokat a határokat, amik egy párkapcsolatba még beleférnek. Mivel én igyekszem barátkén tekinteni rá, nem kezdeményezek semmi ilyesmit, de ő rendszeresen magához húz, ha tudja, hogy magam alatt vagyok akkor még inkább, ilyenkor kérdés nélkül úgy nézünk ki idegen számára mint egy pár.

Szerintetek ez még belefér a vigasztalás kategóriába? Kevésbé vagyok érintés központú a kapcsolataimban, ezért is vet fel bennem kérdéseket a dolog, valaki, aki szeret akár laza kapcsolatokban is ölelkezni, annak ez még nem sok?