Ti hogyan találkoztatok a párotokkal? Hogy ismerkedtetek meg, hogy jöttetek össze?

Három komoly kapcsolatom volt azokat elmesélem:

Az egyik exemnek, egy közös ismerősünk mutatott be, nem ismerkedési célzattal, hanem csak azért mert összeült a baráti társaság és még nem ismertük egymást, majd felvettük egymást MSN-en (régi szép idők :D) sokat beszélgettünk, majd egy bulin, egy pár pohár után csókolóztunk és onnan jött a többi.

A másiknál barátságból lett szerelem, egy barátom egyszer csak elhívott randizni.

És az utolsó ez a kapcsolatom még mindig tart, egy edzőteremben ismerkedtünk meg, szintén sok beszélgetés, majd csapatépítő után számcsere, találkozgatások termen kívül is.

Annyit tennék hozzá az összes sztorihoz, hogy mind akkor esett meg velem amikor a legkevésbé számítottam rá, nem görcsöltem a párkeresésen, nem kerestem direktbe a szituációkat, úgyhogy ne add fel, de engedd a dolgot, hogy hadd alakuljanak ezek a helyzetek természetesen. Sok sikert!

Én a barátomat a baráti társaságunkon keresztül ismertem meg. A barátnőim (és a későbbi barátom is) már hamarabb tagjai voltak a társaságnak, mint én, de az egyik szilveszteri bulin csatlakoztam hozzájuk. Ott ismertük meg egymást. Elég lassan alakult ki, csak júliusban jöttünk össze, én meg közben rendszeres tagja lettem a baráti körnek. Szokásos sztori, bejelölt facebookon, elkezdtünk beszélgetni, és a különböző szervezett programokon láttuk egymást, beszélgettünk, stb. Amikor meg már mindketten éreztük a dolgot, elhívott randizni, és a másodikon össze is jöttünk.

24N

Első barátomat diákmunkán ismertem meg. Nem ismerkedési céllal. Abszolút nem így álltam hozzá. Illetve nem igazán kerestem párt.

Második és egyben jelenlegi páromat tinderdn ismertem meg. Akkor anno nem kerestem kapcsolatot semmilyent sem. Csupán barátokat akartam szerezni új embereket megismerni. Épp az előző kapcsolatom után voltam így nem is akartam senkivel se semmit. Csak beszélgetni.

Aztán a srác akivel elkezdtem beszélgetni döbbenetesen hasonlított rám. Egyeztek az elképzeléseink szinte minden. Erősködött egy hét beszélgetés után hogy találkozzunk. Gondoltam hát egye fene. Soha ilyen jó randin nem voltam még mint akkor. Annyira megvolt az összhang. Az ami nagyon megfogott hogy volt mikor pár perc csend volt de nem az a kínos. Hanem ez a minden a legnagyobb rendben van érzésem volt és nála is.

Délután 3ra jött és vagy hajnali 3ig kint voltam. Sétáltunk beszélgettünk ettünk ittunk. Csók is elcsattant pedig nem vagyok ennek a híve hogy mindjárt ilyen hamar de egyszerűen ez így volt tökéletes.

De én is elmondhatom hogy ezek akkor történtek mikor nem számítottam rá. Nem is akartam különösebben semmit és senkit. :)

25N

Elmesélem hogyan ismertem meg az eddigi barátnőimet és végül a feleségemet.

1. Az első barátnőm egyetemen ismertem meg, első félévben. Egy előadás után oda jött hozzám, hogy megkérjen, legyek a gólyabáli koreografált táncra a partnere. Igen, ő kért fel engem, a fiút. Én alapból nem akartam a táncórákra járni, meg táncoli sok száz ember előtt a golyabál nyitótáncában, de megtetszett a lány, persze hogy igent mondtam. Egy ilyen lehetőséget kár lett volna kihagyni. Aztán az egyik táncpróba után elkísértem haza, majd a végén elhívtam egy rendes randira. Baromira büszke voltam magamra, hogy meg mertem lépni. Eléggé gátlásos voltam még akkoriban. Randi randit, táncpróba táncpróbát követett, a gólybálra már kimondottan egy párként mentünk. Másfél évig voltunk együtt.

2.Az egyetemen összebarátkozott baráti társaságommal minden évben mentem nyaralni, meg síelni. Másodév végén együtt mentünk szintén, a társaság egyik lány tagja (elég vagyesen voltunk fiúk-lányok) elhívta a legjobb barátnőjét. Már az úton sokat dumáltunk, de aztán folyton azon kaptuk magunkat, hogy a kirándulásokon egymás mellett megyünk, folyton beszélgetünk és keressük a másik társaságát. Az egyik este kicsit a bortól felszabadulva össze is melegedtünk. Reggel megbeszéltük, hogy mindketten úgy gondoljuk, hogy ez működhet kettőnk között, és mindketten tiszta fejjel is folytatnánk. Két és fél évig voltunk együtt.

3. Utána jött egy kis szünet, 1 év erasmus külföldön. Ott valahogy nem voltam önmagam. Azelőtt és azóta se volt egyéjszakás kalandok, de akkor az egy év alatt 3 is. Az első egy házibuli után az egyik évfolyamtársammal, a második egy sima bulis helyen megismert ismeretlen lánnyal, és a harmadik szintén egy évfolyamtárssal, akivel estig közös projekten ügyködtünk a koliban és végig egyértelműen rámstartolt, én meg rég szexeltem, kihasználtam a felkínált lehetőséget.

4. Végül 1 évvel a diplomám megszerzése után ismerkedtem meg a feleségemmel. A legjobb barátomnál volt szilveszteri buli, és az ő barátnőjének is ott volt a legjobb barátnője. Mi valahogy már a buli elején egymásra találtunk. Hajnalig táncoltunk, közös taxival mentünk haza, mert nem laktunk messze egymástól, és még a taxiban elkértem a számát. Másnap már randiztunk. Ez 2010-ben volt. 5 év után összeházasodtunk, azaz 3 éve nyáron. Azóta van egy gyönyörű 1 éves lányunk.

De leírom az egész történetet, mert a vége ugyan happy end, de közben voltam a legsötétebb és legmélyebb gödör mélyén is. És az is hozzá tartozik mindehez.

Az első barátnőmmel én szakítottam, csomó apróság elkezdett zavarni benne, amit korábban a szerelem hevében nem láttam.

A második barátnőm szakított velem, megismert mást. Az nagyon padlóra küldött. Meg akartam kérni a kezét már gondolatban. Persze ő ezt nem tudta. A lényeg, hogy utána sokáig nem voltam önmagam. Pszichológushoz is jártam fél évig, amire azt hittem, hogy nagy humbuk, de tényleg segített, pedig először nem akartam elmenni. Ezután jött az erasmus. Sérült voltam még lelkileg, minden érzelmiséget ki akartam zárni, valószínűleg ebből jöttek az egyéjszakások is. Nem hittem, hogy valaha szeretni fogok még bárkit is, hogy találok olyan nőt, aki mellett leélhetem az életem.

De abban a pillanatban, hogy megláttam a leendő feleségem megint megmozdult valami bennem. Nem szerelem, inkább érdeklődés és vonzalom. Olyas fajta, amilyet rég nem éreztem előtte.

Hiszek most már abban, hogy mindenkinek van valahol valaki, csak merni kell megtenni a kellő lépéseket. Ha félsz megtenni akkor bizony sokszorosan elszalaszthatod a pillanatot. Minden lánynál volt egy mondat, ami nélkül nem lett volna semmi a kapcsolatból. Ez az a vízválasztó, amit meg kell merni/akarni/tudni lépni.

Hajrá, olyan sosincs, hogy késő!

Bocs a leszólásérr de a fiatal női válaszok semmit sem érnek: ahol arra fogják a szingliséget hogy nehéz válogatni a rengeteg jelentkezőből lásd Tinder női szemmel....ugyan.... közös ismerősöd sztori semmit sem ér... akkora hátszéllel háremet kell összehozni nem csajt felszedni. A lottóz mert

Másoknak is sikerült úgy nyerni féle szerencse fiai szintén nem tettek egy gyufát se keresztbe a kapcsolatukért? Nem értem a kérdező hogy lehetett elégedett ezzel a semmivel...

Én amikor először találkoztam a lánnyal akkor költözött be az albérletbe. Én azt mondtam: wow ez a csaj költözik ide? Ezaz, végre valaki normális!

De Aztán elkezdődtek a nagy harcok közöttünk.

Olyanokért egymásnak estünk, hogy alapból elengedném a fülem mellett, de nem tőle.

Minden aró szaron veszekedtünk.

Már-már komikus volt az egész, de tudtuk ott van a szikra közöttünk.

Ha nem a lakótarsam sosem jövök vele össze, de ez Isteni akarat volt 😂