Találkoztatok/ismerkedtetek már igazán buta nővel? Ez miven nyilvánult meg? Miket mondott/tett?

Minden kérdésemre úgy válaszolt, hogy CSAK.

Valami Gabriellának hívták.

Pedig van ilyen, még a filmeken látottnál rosszabb is.

Volt egy ilyen nőhöz szerencsém, alap dolgokkal nem volt tisztába de a legújabb divatruházatot fejből vágta.

Egyszer szándékosan elkezdtem baromságokat mondani, egyre nagyobbakat, hogy megtudjam hol a határ, de nem az, hogy na ne már, ez marhaság, hanem kérdezett, mert nem tudta elképzelni vagy megérteni a dolgot... hát mit ne mondjak, nem hittem, hogy van ilyen.

Szerintem úgy lett érettségije, hogy végigszopta a 4 évet, de szó szerint...

Hát nézd, egyik ismerősöm excsaja volt annyira sötét, hogy elképesztő. Be nem állt a szája, és olyan okosságok ömlöttek belőle, mint, hogy a távolsági fényszóró ugye 150km-ig elvilágít. Ha leálltunk csocsózni, akkor ő tenyérrel elkezdte pörgetni a rudakat, de annyi esze volt, hogy a mozdulatot szimmetrikusan végezte, felfelé rángatva a rudakat. Nem lehetett neki megmagyarázni, hogy ha már szabálytalanul is játszik, legalább a középpályás sort ne pörgesse már hátrafelé, mert bizony a fizika olyan dolog, hogy ebből csak öngól lehet. Ha ezt elmagyaráztad neki, akkor hangosan elkezdett sipítozni, hogy ne ugassak be, mert ez csak egy játék, meg különben is, csak az a bajom, hogy ő több gólt lőtt, mint én, pasi létemre, és inkább lőjem a gólokat, mintsem őt ba**gatom. Ekkor már nagyon kiakasztott, és leosztottam, mint a szart, hogy mégis hogy a francba lőjek én gólokat, ha egyszer annyira sötét, hogy még azt sem fogja fel, hogy nálam van a labda, és legalább akkor ne pörgesse azt a szart, mert minden labdát visszabombáz hozzám. Ekkor megsértődött, és otthagyott, hogy akkor játsszak egyedül, ha már ilyen bunkó vagyok. Volt még egy rakás hasonló alakítása, de ez a kettő maradt meg nagyon, a többit már papírformának könyveltem el, és elfelejtettem.

Másik példa. Érettségi után nem tudtam, mihez kezdjek az életemmel, ezért ottmaradtam a középsulimban valami OKJ-s szarra, ami nem érdekelt ugyan, de legalább volt diákom, közben meg dolgozgattam ezt-azt. Ott volt egy három-négy olyan osztálytársam, akiket megfigyelve minden választ megkapnál a kérdésedre. Az ott történtekből szemezgetnék:

A szak egyéves képzést takart, félévkor az egyik tanár kíváncsiságból végigkérdezett mindenkit, hogy mihez kezd jövőre. Egy Piroska nevű gyönyörűség erős tájszólással közölte, hogy "tanú'tt ő mán eléget (bolti eladó képesítés mellé rendelkezett gépírói vizsgával a kis polihisztor), ú'hogy szül égy gyárékét oszt e'mén gyésre". A három diplomás, doktori fokozattal rendelkező tanárt - aki azóta polgármester - taccsra vágta ez a mondat. DE az igazi nem ez volt, hanem, hogy egy héttel később ez a lány nagyon gondterhelten jött iskolába, a csajok meg faggatták, mi lehet a baj. Erre ő: "szárintém tárhés vagyok". Na itt már nem bírtam ki, és megkérdeztük tőle, vajon milyen jelekből következtet erre. Erre ő ennyit válaszolt: "há' régge' nagyon szarú' vó'tam, oszt okádtam, kigyütt véle a fogámzásgátlóu is". Mondom, ámen...

A csajnak amúgy sem ez volt az első lövése, ugyanis egy bizonyos óra keretén belül kiselőadást kellett tartani mindenkinek kettő darab szabadon választott vallásból, és azok szokásaiból. Egy haverom a Krisna vallásról szónokolt, mikor is rátért a táplálkozási szokásokra - ugyebár a Krisna tudatúak semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztanak, a tejtermékeket leszámítva -, mire Piroskám annyira megrökönyödött, hogy az alábbi megjegyzés szaladt ki a száján, jó hangosan: "fú, hát én még is hó'nék ha nem éhetnék jó kis cálonnát". Mire a tanárnő - akiről szintén lehetne regélni, mert ő meg korábban megrökönyödött, hogy az írásvetítő fólián mutogatva a felé eső felirat - mit ád az isten - tükörírás, ezért azt hitte rossz fóliát hozott el, így abbahagyta a demonstrálást, ahelyett, hogy rájött volna, hogy felénk a jó oldalát tartja -, visszakérdezett: "tényleg, te ennyire szereted a szalonnát, Piri?" Majd innentől óra végéig arról beszéltünk, mi is a jó a cálonnában. Legalább eltelt az óra.

Ugyanebben a csoportban volt egy csaj, aki egyszerűen olyan sötét volt, mint a beomlott kripta. 22 éves volt, elvileg már általános iskolában tanult angolul, amit nálunk folytatott. Fél év masszív felzárkózó képzés után megkapta a kérdést: "what's your name, Renáta?" A válasz, teljesen határozott és őszinte meggyőződéssel: "Yes!". Erre még a németesek is éktelen röhögésben törtek ki, mire ő pironkodva kuncogott, és annyit mondott helyesbítésként: "ájm szorri! NO!" Hangsúlyozom, ekkor már fél éve heti két angol órája volt.

Volt egy teljesen másik nő, Adrika. Adrika nagyon szeretni való volt, de szegényhez képest még egy döglött aranyhal is Nobel díjra pályázhatott. A korábban említett doktor tanár úr elkövette azt a hibát, hogy csütörtökön vele üzent, hogy elmarad a hétfő reggeli óra. Adrika aranyosan bólogatott, és mosolygott, majd két másodperc múlva azt is elfelejtette, hogy találkoztak. Hétfőn a tanár úr véletlenül szembesült vele, hogy mindenki ott ül, mire összeállt a sztori, hogy mi történt, és ő kért elnézést, hogy így kib**ott velünk, hogy Adrival üzent. A vicces nem ez volt, hanem az, hogy Adrika csak annyit jegyzett meg a egészből, hogy neki nem kell bejönni. A tanári felelősségre vonás életem egyik legviccesebbje volt, ugyanis elkezdte felvázolni a csajnak: "Adrika, tudod, csütörtökön, az a nap a szerda és a péntek között, tudod, a tanári szoba előtt, ahonnan sok tanárbácsi jön ki, meg be...", stb stb. Adrika bambán bólogatott az alázásra, de azért kezdte felvenni a fonalat, majd közli: "jaj, één azt elfelejtetteeeem, bocsááánaaaat" és közben szendén mosolyog. Majd a tanár visszakérdez: "az eddig rendben, de, ha elfelejtetted, miért egyedül csakis te nem jöttél órára?" Erre Adrika: "hát mert a tanár úr mondta a múlt héten, hogy... (itt látod, hogy valami elindul Adrika fejében, majd felcsillan a szeme) HOPPÁÁÁ!" és kacag. Mire a tanár: "Adrika, most nagyon figyelj ide jó? Figyelsz? Jó! Adrika, H-Ü-LY-E V-A-GY, máskor, ha olyan ostoba lennék, hogy rád bízok valamit, mondjad szépen: tanár úr, én hülye vagyok ehhez, tessék mást választani". Erre Adrika angyali mosollyal: "oké, hi-hi".

Nem a véletlen műve, hogy pár hónap után gyakorlatilag nem nagyon vettem részt az órákon. Abból a pár hónapból is lenne még pár sztorim, de szerintem átjött a lényeg :D.

Fuh, eszembe jutott még egy csaj ismerősöm. Na ő is egy külön fejezet...

A csaj ugyanis úgy nőtt fel, hogy soha semmiért nem kellett keresztbe tennie még egy fűszálat sem, de még csak példát sem látott a családban erre. A szülei ugyanis disszidáltak még az átkos rendszerben, de a fater súlyosan megsérült egy munkahelyi balesetben, amiért megkapta az ottani rokkantsági nyugdíjat. A rendszerváltás után aztán hazaköltöztek, az ottani nyugdíj pedig Magyarországon egy kib*ott jó fizetésnek felel meg, így aztán a csaj abban nőtt fel, hogy senki nem csinál semmit, és jó nagy házban élünk, vígan, boldogan.

A faterja akkor kapott észbe, hogy milyen életképtelen nőt nevelt, amikor a csaj már 18 lett. Együtt mentünk el emelt érettségit tenni angolból. Nagy kihívás volt ugyebár neki, tekintve, hogy angol nyelvterületen született, 12 évig inkább az angol volt az anyanyelve. Halál lazán indult neki az érettséginek, mondván az angol az penge. Próbáltam felhívni a figyelmét, hogy talán a 12 éves kori angol tudása kicsit kevés lesz egy nyelvvizsgára, ő meg csak hajtogatta, hogy nem izgul, mert tuti, meglesz az ötös. Mondtam, hogy jó, de 60% még kicsit csücskös, ha felvételizni akar. Ááá, az ötös meglesz. Ezt a végtelenített kört lejátszottuk párszor, majd feladtam.

Aztán hazafelé a csaj kitalálta, hogy vesz egy napszemüveget, mindezt egy Metro áruházban. Kiválasztotta, odament a faterhoz pénzt kérni, ahol is pontosan megnevezte az összeget. Itt próbáltam neki jelezni, hogy a nettó árat mondta, amire még a 25% (akkor még) ÁFA-t ne felejtsük el! Le sem szarta, amit mondok. Próbáltam ezután nyomatékosan rámutatni, hogy bizony, amint látja, itt kettő összeg szerepel, és neki a nagyobbikat kell kifizetni. Erre felháborodott, hogy az az akció előtti ára (azért van elé írva, hogy bruttó, ugyebár). Mondtam neki, bocs, de én ezt nem várom meg, kimegyek.

Kint beszélgetek a faterral, mire az kiakad, hogy mennyi ideig tart már megvenni neki a napszemüveget. Mondtam neki, hogy szerintem most magyarázza el neki a pénztáros a bruttó és nettó ár közötti különbséget. A fater értetlenül nézett rám, mire kirongyol a lánya nagy felháborodva, hogy kéne még zsé, mert ezek a köcsögök nem annyiért adják, mint ami rá van írva. Hoppá.

De még nem volt vége, mert a csaj elindult visszafelé, csakhogy az ajtó, ahol kijött, fotocellás ajtó volt, és csak kijárat, ami ezért kívülről érkezőnek nem nyílik. Hát erre mit nem hoz az élet? Csajszikám fejjel stukkolta az üvegajtót, mint vakond a rotációs kapát, majd felháborodottan állt, hogy mégis milyen áruház ez itt, szarok az ajtók, szarok az árak... Mire elóbégattuk neki a parkolóból, hogy ez CSAK kijárat, te jómadár. Na erre elindult megkerülni az egész hóbelevancot, pedig addigra már a pénztáros, a faterja, én és még úgy öt idegen vásárló mutogatott neki, hogy várja meg, míg kijön valaki és akkor slisszoljon be. Nem, ő duzzogva körbement. Ekkor borult ki nekem az apja, hogy basszus ez a nő albérletbe akar menni egyetemistának, hát ez éhen fog halni. De végül nem ment, mert nem vették fel. Pedig meglett az ötös. Ki érti ezt a mocskos világot...

A csajtól aztán még jöttek aranyköpések szépszerével az évek folyamán, pl soha nem felejtem el, amikor facebookon fakadt ki kínos őszinteséggel, hogy már a töke ki van ezzel az országgal, nem igaz, hogy minden munkahelyre végzettséget kérnek, hát akinek nincs végzettsége, haljon éhen. Hm...

Bár azért a csajjal kapcsolatban azt le kell szögezni, hogy az élet ad és elvesz: egyrészt, mert amit észben elvettek tőle, azt visszakapta a külsejét illetően, mert tizenévesen és huszonéves kora elején valami vérfagyasztóan bomba nő volt. El is vették feleségül :D. Mindig mondogattam, hogy neki is megvan a túlélési esélye: 90D.

Na nem, ez sem volt vele igazságos, mert a csaj azért igazán érdekes személyiség, mert mindemellé érzelmileg meglepően intelligens. A párkapcsolatait - meg úgy általában az élet dolgait - mindig is nagyon a helyén kezelte. Úgy szoktam mondani, hogy ő az egyik legostobább és legbölcsebb ember, akit ismerek, mert tény, hogy még a vasgolyót is el tudja rontani, de érzelmileg önmagával és az emberekkel nagyon tisztában van, helyes döntéseket hoz az életéről, van tartása. Szóval az emberek többségének mégis lenne tőle mit tanulnia.

Ettől függetlenül mégiscsak ő marad az a csaj, aki a családi nyaraláson beáll a Szalajka völgyben a pisztrángsütödébe és azt mondja, "van sajtburger? nyamiii" :D.