Tényleg ennyire megváltozna minden?

Elmondom a saját példámon keresztül kérdező. Az elvei közt fontosnak tartom a hűséget, talán a legfontosabbnak. 18 évesen lett az első barátnőm akit midőn nem bírtam tovább a rossz kapcsolatban, megcsaltam. Na ez elég válságot okozott az önazonosságomban, önértékelésemben, de végül úgy lett, hogy a hűséget, mint elvet nem vetem el és továbbra is vallom. Jött egy másik rossz kapcsolat, melyben utólag kiderült, engem csaltak. Ez volt 22 éves korom környékén. Lett egy hosszú kapcsolatom, ami 7 év után ért véget (nem haragban), csupasz seggel szálltunk ki mindketten belőle. Utána ment a kínlódás, hogy összekaparjam magam mindenhogyan, anyagilag is. Erőfeszítéseim két év után kifizetődni látszottak, ugyanis megismertem egy lányt, akivel szépen alakulgattak a dolgok. Egy hónap után le is feküdtünk, másnap a barátja kereste rajtam, ugyanis a kisasszony "elfelejtette" említeni, hogy kapcsolatban van. Nos itt velem csaltak. Ahogy a többit sem, ezt a helyzetet sem élveztem. Lehet nincs összefüggés és csak véletlen vagy én voltam hülye, de szeretem azt hinni, hogy azért alakultak a dolgok ahogy, mert erre a kurzusra valahol én fizettem be. Akárhogy is, sokat tanultam ezekről a dolgokról közben, nem csak a hűségről és nem csak elméletben, ezért pedig végtelenül hálás vagyok, bárki rángatja is a drótokat.

32/f