Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért táplálok időnként “érzelmeket” iránta?
Figyelt kérdés
Nem tudom ez milyen érzés lehet. Van egy fiú, akit a középiskolában ismertem meg. Jóba voltunk, sokat hülyéskedtünk, egyszer csak azt vettem észre, hogy többet érzek iránta, mint barátság. Ebben az egyben biztos voltam 4 év után,legalábbis 100%-ig. A 4 év alatt sokszor összemelegedtünk, megtörtént az első csók is, de sose jutottunk el odáig, hogy kapcsolatban legyünk. És ez sajnos rajta múlott, de ő nem akarta, mikor szóba jött a téma össze vissza hebegett habogott. Gondoltam magamban, hogy csak játszadozik velem. Ezek a pillanatok, amikor a barátság határát feszegettük ( csók, ölelés) kb egy hétig tartottak, utána mintha mi sem történt volna. Persze nem felejtettem el, csak nem volt olyan erős az érzelmek, mint ezekben a hetekben. Aztán letelt a középiskolás korszak, de meg beszélgettünk. Itt már ő is bevallotta hogy érez valamit, meg jól érzi magát velem de bizonytalan, sose tudja mit akar. Nekem udvarolt egy fiú, aki viszont úgy tekintett rám, hogy én vagyok neki az igazi. De persze én futottam a szekér után, ami sose vett fel. Végül esélyt adtam a másik fiúnak, akivel mai napig együtt járok, illetve azóta már együtt is élünk. Így hát a középiskolás fiúval megszakitottam a kapcsolatot egészen mostanáig. Csak az interneten beszélgetünk, tudom hogy én már a párommal szeretnek maradni, semmi esetre se hagynám el őt, éppen ezért nem is szeretnek talalkozni a másik fiúval, csak érdeklődtünk egymás felől, hogy kivel mi történt a suli óta meg ilyesmik. Aztán el kezdte írogatni, hogy amúgy ő nagyon jól érezte magát velem, de nem nyitott felém sosem, mivel nem tudja mit akar, nem tudna bánni velem úgy, ahogyan én szeretném, nem tudna felém kimutatni az érzéseit, vele nem járnék jól stb. Egyszerűen én sem tudok rájönni, hogy miert taplalok iránta érzelmeket időnként? Tudom, hogy nem akarnék vele lenni, hisz nem jönnek ki jól belőle, ha csak lenne mellettem, de nem mutatna ki az érzéseit. Csak valamiért mégis mindig egymásra találunk a neten. Középiskolában is ugye mint ahogy írtam sokszor visszajött ez az 1hetig összemelegedős dolog. Ő sem tudja hogy érez, csak annyit tud, hogy az érzései jelen vannak. Mi ez az egész? Szerelemnek nem mondanám, hisz akkor a párommal nem éreznem jól magam, ha nem ot szeretném. Vonzalomrá gondoltam, de abban meg inkább a szex a mérvadó, és én nem azt éreztem/érzem, hogy eltöltenék vele egy éjszakát. Fellángolásnak tűnik ez az egész inkább. De a fellangolas időközönként olyan, mintha szerelmes lennék? Olyan erős lenne? Aztán hirtelen elmúlik? Nem tiszta nekem ez az egész. A 4ev alatt a vége fele, amikor véget értek az osszemelegedosebb heteink, jobban elkezdtem érezni a hiányát, mint azelőtt, de így se tűnt mégsem olyannak, mintha szenvednék. Csak azt éreztem, hogy hoppá, én össze jönnek vele ha úgy alakulna. Amíg nem beszeltunk a középiskola befejeztével, ok nélkül álmodtam vele, vagy éppen néha eszembe jutott de ennyi. Nem éreztem azt, hogy vele akarok lenni, csak mintha kicsit hiányzott volna. Szóval elég bonyolult dolog ez, és már egy ideje érdekel, hogy ez milyen fajta érzés lehet?
Engem lényegében egy éves kapcsolatot (1 év 2 hónap) tört totálisan össze lelkileg. Ezért sem akarok már semmilyen kapcsolatot senkivel, mivel hazudnék neki is, önmagamnak is, hogy én valaha is tudnék újra szeretni mást.
Pláne, hogy akivel voltam, az idén megkeresett, több év után, persze hülyeségekkel, amiért én végül letiltottam.
Azt hajtogatta, hogy mennyire szereti a pasiját, akihez vissza ment exéhez és hogy most milyen boldog. Aham, csak kb 1 hónap után már új pasija lett.
Na lényegtelen, első szerelmem volt, első akivel minden volt és akivel ha érdemi programokat nem is éltünk meg, napi szinten velem volt.
Ő miatta szenvedek közel 4 éve már. Igaz, lett egy barátnőm, de végül kiderült számomra, hogy semmit nem éreztem iránta, legalább is, nem voltak túl őszinték az érzéseim. Azt hittem szeretem, de nem.
Most hogy újra egyedül vagyok, az a lány van a fejembe és az álmaimban is sokszor. Pedig többnyire úgy érzem, ha vissza akarna jönni, szerintem nemet mondanék neki.
De ettől még úgy érzem, hogy hiányzik az életemből :(.
2018. szept. 23. 08:25
Hasznos számodra ez a válasz?
2/2 A kérdező kommentje:
Sajnalom! Pont ezaz, hogy te együtt voltál a lánnyal, akit mai napig szeretsz. És így bele tudtál szeretni az által, hogy a kapcsolatotok alatt jobban megismerted. Szóval hasonlóság van a történetünkben, ám az a kulombseg hogy én nem tudom mi lehet ez az érzés. Azt is hittem már, hogy a párom nem az igazi a számomra, hiába minden megvan benne amit én álmodtam magamnak. Aztán segítség gyanánt néztem videókat, higy mi a kulombseg a szerelem és a fellángolás között és rájöttem hogy a páromat tényleg szeretem, el tudnám vele képzelni az életemet és másnál ezt nem éreztem meg. Viszont azt is éreztem már, hogy a középiskolás fiú ha nem lenne ilyen érzelmileg gyáva és bevallana normalisan a dolgokat, törődne velem, céltudatos lenne akkor lehet hogy ő lenne az igazi. Nem tudom mi lehet ez, de így hogy ilyen így annak idején adnom kellettt egy olyan fiúnak esélyt, aki mellett önmagam lehetek. Nem bántam meg, boldogok vagyunk, csak most is mintha kísértene ez a “szenvedései érzés” a másik fiú iránt, hogy mi lenne ha tényleg olyan lenne, amilyet megalmodtam magamnak? Tudnék rá igazikent tekinteni, vagy csak fellángolás az egész? De kérdem én létezik, hogy évente, félévente történik egy fellangolas, ami az évek alatt egyre csak erősödött és a végére már mellesleg szenvedtem is, amikor vége lett az osszemelegedos idoszaknak?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!