Pro és Kontra: Távkapcsolat?

mellete semmi

ellene minden

Mellette:

- nincsenek ilyen érvek

Ellene:

- Minden ellene szól. Ez nem egészséges dolog, hanem hülyeség.

Pro:

- Nem lóg a nyakadon állandóan, mint a kullancs, megmarad a magánéleted

- Sokkal nagyobb kínálatból válogathatsz

- Sokkal több embert ismerhetsz meg

- Több a lehetőség a közös programokra, nem ugyanazt a környéket kell rónotok állandóan

- Így biztos, hogy van költségmegosztás, egyoldalúan nem működhet a távkapcsolat

- Otthonról is lehet

- Az internet-előfizetés még mindig olcsóbb, mint pl. a fesztiválozás

- Bármikor kiléphetsz, lezárhatod, ha sikerült egy perverzet kifognod

- A belső is dominál

Kontra:

- Az utazási költségek

- Nem tudhatod, mit csinál, mikor nem vagytok együtt

- Elsősorban a külső dominál

- Kevesebb a közös program

Pro:

- semmi

Kontra:

- nem tudtok párkapcsolatban élni, hétvégente találkozás az nem kapcsolat

- ha odáig fejlődik a dolog, hogy összeköltöznétek, valamelyikőtöknek fel kell adnia az addigi életét, de akár mindkettőtöknek is

- nem ismeritek meg egymást eléggé, hogy normális jövőt tudjatok tervezni

- úgy általában hülyeség

Mellette az, hogy csak ritkán kell találkozni, amit én nagyon szeretek.

Ellene részt meg már elmondták.

Költséges is, hiányzik a rendszeres szex. Jobb lenne ugyanabban a városban lakni, de külön lakásban. Nekem az lenne az ideális. Bár én nagyon ritka állatfaj lehetek ilyen gondolkodással 😃

Nem tudok pro érvet mondani. Nálam csak átmeneti állapot lehetne ez a dolog, nem nekem való. Volt ilyenben részem, párom külföldre ment, ott tervezte a jövőjét. Én meg itthon. Nagyon hiányzott az intimitás, egy idő után elbarátiasodott a kapcsolat. Itthon is távkapcsolat volt, csak ismerkedési fázis, abból még lehetett volna összeköltözés, stb. Ahogy általában ez menni szokott.

Tehát én nem hiszek benne, hülyeségnek tartom hosszútávon, hacsak nem laza kapcsolatról van szó.

Aki azt írja, hogy így nem ismered meg a másikat, és hogy ha csak egy/két/három héten egyszer találkoztok az nem kapcsolat az nem mond igazat :) Én éltem távkapcsolatban fél évet, és nem a távolság miatt lett vége, hanem mert nem illettünk össze. Viszont én egy idő után szerettem ezt. Először rossz volt, mert nem ehhez voltam szokva, de aztán megtanultam kezelni a helyzetet. Mi két/három hetente egyszer találkoztunk, akkor egy hétvégét nála töltöttem (egyedül lakott). Abszolút pozitív az, ahogyan számolod vissza a napokat, készülődsz a nagy napra, pl sütsz neki süteményt, készítesz egy apró ajándékot stb.... aztán az utazás, én imádok utazni (és egyetemi hallgatóként féláron volt az utazás, szóval az sem volt annyira húzós)... Pozitívum még, hogy minden találkozás nagyon különleges lesz, nem hétköznapi... Amikor két hét után megpillantod az hihetetlen, euforikus élmény... minden pillanatát élvezni akarod az eltöltött időnek, igyekeztek a maximumot kihozni ebből az időből, és végig élvezni azt, hogy ott van melletted... Az sem igaz hogy ne ismertem volna rendesen, egész nap reggeltől estig beszélgettünk interneten keresztül egész végig, ez a fajta kommunikáció egy idő után teljesen egyenértékű a személyes beszélgetéssel, szinte hallod a hangját ahogy olvasod amit ír... Tulajdonképpen így olyan volt, mintha mindig egy kicsit itt lett volna mellettem.

Persze mondjuk hosszú éveken át már nem biztos, hogy annyira jó lenne, de szerintem abszolút kivitelezhető és jó dolog tud ez lenni a 21. században abban a szakaszban amíg egyébként sem költöznének össze a felek.