Van értelme szerelmet vallani úgy, hogy régóta nem beszélünk (másfél-két hónap)?

Egész nyáron szenvedtem emiatt, azt hittem, hogy fogunk tudni beszélgetni szemtől szemben ez idő alatt, és hátha úgy kitudom nyögni, amit akarok. Nem sok esélyét látom, hogy akarna bármi komolyat tőlem, de borzalmasan zavar már, rosszul érzem magam emiatt, mert így érlelődik bennem. Lezáratlannak érzem az egészet, szégyellem magam amiatt hogy szerelmes vagyok belé, mert nem kellett volna... de ha nem vallom be és nem mondja azt, hogy nem, akkor szerintem rosszabb lesz ez.

Erről milyen tapasztalataitok vannak? Mennyire éri meg elmondani, jobb lesz ezután? egy vallomás után könnyebb a lezárás? és ha nem mondom el, hogyan kezdjek neki drasztikusan az elfelejtésének? ráadásul neten keresztül tudnám elmondani, mert találkozni se nagyon szeretnék már amiatt, hogy eddig elhúzódott. mennyire reagáltatok jól arra, mikor valaki váratlanul vallott?

22/L

nem akarok részleteket írni, de ha esetleg kell még valami, akkor azért írok

előre is köszi