Éreztétek már ugy hogy az eszetekre kéne hallgassatok és nem pedig a szivetekre?

Igen volt, de az egészen más történet volt, esetemben jogosan dobtam a csajszit, még ha nehezemre esett is.

De esetedben nem értem mi akadályoz abban, hogy esetleg lehet belőle egy tartos párkapcsolat? Legyél őszinte a csajszihoz, mondd el mit érzel, adva esélyt az egésznek, maximum kapsz egy negatív választ, onnatól biztosra tudsz menni, hogy mit kell tenned, de így... Sokáig benned lehet az a kétely, hogy biztos jól cselekedtél-e, "mi lett volna ha" érzés. Meg igazándiból azt sem értem minek köveznének meg. Feltételezzük, kölcsönös az érzés, én telibesz@rnám, hogy mások mit mondanak ml.

Most is így vagyok, nagyon szeretem. De vannak dolgok amiket úgy érzem az egyik pillanatban nem tudunk lekuzdeni a másikban pedig hogy igen.

Most igyekszem magam erősíteni hogy igenis menni fog és küzdeni kell az életben a párkapcsolatért is.

Eszem és a szívem mást mond. Ez a kettősség nagyon fáraszto.

Én rendszeresen az eszemre hallgatok. Egyedül vagyok, viszont nyugis az életem, és maximálisan profitálok abból, hogy az időmet és az energiámat olyasmire fordítom, ami a többszörösét hozza vissza, nem csak nyeli-nyeli mint a párkapcsolat.

Mérlegelj, neked mi éri meg jobban.