A pasim legjobb barátja szerelmet vallott nekem. Ezzel nem lenne semmi baj, de úgy érzem vonzodok hozza! Mi tévő legyek?

70%os, tul komolyan veszed az emberek erzeseit. Azok csaponganak, egyszer ezt erzik, egyszer azt erzik. A de mi van ha kezdetu mondatok meg eleg tisztessegtelen retorikai huzasok, ugyanis senki nem tudja a jovot. Ragaszkodjunk inkabb a tenyekhez.

Nem az eletuket kell feladni, hanem csak tisztessegesnek lenni. Folosleges ennyire dramatizalni es romatikus hoskoltemenyt keriteni ket sunyi ember kore.

Hadd tegyek fel egy kerdest: ha szerinted ez nem arulas akkor mit tartasz annak? Vagy szerinted ilyen fogalom nincs is, mert az emberek vagyai mindent felulirnak?

#20 Akkor most kepzeld el, hogy a legjobb baratnod/testvered szerelmet vall a ferjednek, ket gyermeked apjanak, a ferjed pedig errol hallgat es titokban epekedik, mert te kismamakent nem vagy 10/10. Hogy esne? Gondolom elarulva erezned magad. Gondolom elvarnad a baratnodtol, hogy igenis fojtsa el a vagyait es keressen mast. Az ilyen torteneteket a fajdalmas nezopontbol erdemes megvizsgalni, nem a kenyelmesbol, mert igy derul ki az igazi termszete.

Szeretem, ha neven nevezik a gyereket. Amit a kerdesben szereplo fiu tett az arulas. Hogy a kerdezo mit tegyen es mit ne tegyen az akar meg vita targya is lehet gerincessegtol fuggoen, jo, rossz es kisebbik rossz megoldasokbol lehet valasztani, de azert a fogalmakkal erdemes tisztaban lenni.

lollypop93 - te pedig nagyon könnyen ítélkezel, pedig a való élet sosem fekete-fehér.

Értem, amit mondasz, és nagyon szép ideológiák, elvek meg minden. De amit írsz, az még mindig csak a felszín, és elméleti szempontok.

Ugyanakkor belegondoltál már mélyebben az egészbe, mi játszódik le mindkét fejben iyenkor a valóságban?

Miből gondolod, hogy ha beleszeretek másba, akkor az a jó a páromnak is, hogy mélyen kussolok és kerülöm a másikat? ÉS mit teszel, ha egy ideje kerülöd a másikat, de így is berágta magát a fejedbe, mert nem telik el nap, hogy ne jutna eszedbe?

1.A párod nem érdemelne meg olyan embert akkor már, aki nem más iránt érez így, hanem ő iránta? ÉS azt gondolod, hogy ezek a dolgok nincssenek kihatással a saját kapcsoaltára? Elárulom, ez is befolyásolja kapcsolatot. Egyrészt ha ilyen hatással van rá valaki, az álatlában a kapcsolat hiányosságaira mutat rá, ami hiányzik. Gondolom a kérdező is- mint sokan hajlamosak vagyunk rá-, akár évekig is homokba dughatjuk a fejünket és megadludhatunk, hogy a kapcsoltunk jó. Ami hiényzik, az meg a saját önzőségünk. ÉS így telhetnek akár évek is. Amikor jön egy iylen szituáció, akkor az általában arra sarkallja az embe tudod, hogy igenis nézz szembe önmagaddal és foglalkozz a problémával. Az, hogy ezt ki hoygan odlja meg és mennyi diő alatt, mág egyéni szoc. probléma.

2. Mint írtam, az elvek szép dolgok. Leírnám az én saját helyzetemet, hiszen elvekben én is egyet értek veld, mint minden normális, jó érzésű ember. De aztán van olyan, amit úgy hívnak, hogy élet.

Sosem voltam igazán szerelmes életemben. Bejöttem pasiknak, de egyik sem érdekelt komolyabban soha, és mindig kitartottam a párom mellett. Több éves kapcsolatom volt már, amikor szintén be lett mutava egy haverja. Olyan dolgokat kezdtem el érezni már az első pillanattól fogva, hogy bemutattak egymásnak, amikről nem is tudtam, hogy ott vannak bennem... Rajta is láttam erre utaló jeleket már azelső pillanattól kezdve, de nyilván erről sosem beszéltünk, pont az erkölcs és elvek miatt.

Mi nem léptünk soha egymás felé, nem mondtunk ki ilyet soha, de mint írták, vannak dolgok, amiket ösztönösen megérez az ember, ha a másik közelében van. Tisztában vagyok vele, miylen gáz helyzet, az arcom letéptem volna sokszor. Ugyanakkor már egy éve kerülöm, ha csak tehetem. Ettől még mindig nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá, többször is. Sajnos nem minden találkozást tudok kikerülni, de ne tudd meg, miylen lélekromboló érzés, mert már ha nem is vagyok teljesen közömbös, de sikerült egy normális szintre redukálni. Aztán egy ilyen találkozás, impulzus a másiktól visszaránt.

SZóval én nem szóltam sem neki ezekről, sem senkinek. Kerülöm azóta is, és próbálom egyben tartani a párkapcsolatomat, mert még mindig nem adtam fel! De qrva igazságtalannak érze, hogy amit ez az illető előhozitt belőlem és amit érzek, az egyik ilyen igazságtalan helyzetből fakad. Most sem akartam ezt érezni, nekem elhiheted.

De közeledek lassan már a 30-hoz, és az élet véges. Idősebb korban már még levesebb az esélye ezeknek az érzéseknek a megélésére, főleg, hogy nem vagyok szerelmes típus. Azt már most tudom, hogy ez a fajta fájdalom és hogy nem élhettem át ezt a fajta intenzív szerelemet, az egész életemben hiényozni fog.

Szóval amit én tanácsolok, hogy mindenki élje a saját éeltét, amíg tudja.

HA elvekről van szó, akkor a legjobb megoldás, hogy nem mennek megcsalásba sunyiban, hanem megbeszélik, mit reznek egyás iránt. ÉS ha egymással akarnak inkább lenni, mert az a másik olyna impulzusokat ad neki, amit más nem tud, akkor igenis ne fossanak a külvilág véleményétől. Főleg, ha ez a fajta plátói dolog, a mi lett volna ha, talán végig benned marad.

Igen, sz_r lesz, az emberek beszélnek majd róla pár hétig, esetleg hónapig. Aztán ha már esetéeg 5-10 éve házasok lesztek, az titeket igazol.

Tolsztojtól van egy nagyon jó idézet:

"Nekem az kellett, hogy az érzés irányítson bennünket az életben, és ne az élet irányítsa az érzést."

Nem CSAK elvekrol beszelek. Figyelembe veszem az elarult ember egyaltalan nem elvi, hanem valosagos fajdalmat, amirol a "valositsd meg onmagad" tipusu emberek nem akarnak tudomast venni. Nem egy valosagtol elzarkozott erkolcscsosz vagyok, csak konnyebb engem annak beallitani mint szembenezni azzal, hogy mit teszunk mas emberekkel. Most nem a te sztoridrol beszelek. Az ilyen konkret peldaknal mindig elonyben van a meselo, nem szeretnek ezzel melyebben foglalkozni. A te sztorid nem a kerdezoe es nem is az atlage. Legtobbszor az ilyen beleszerettem a baratom legjobb baratjaba tortenetekben nincs semmilyen romantika a mulo ifjusagrol es a sosem erzett szerelemrol, hanem csak mukodik a biologia es erre huznak egy erzelmes mazat.

Ezert irtam az elso kommentemben is, hogy ket szalon fut a cselekmeny, ne keverje. Igenytelen lett a parja, ezt kezeljek eloszor. Mas kerdeseknel a szaz kilora hizott no mellett is kotelessege lenne kitartania a ferfinek, na itt a remek alkalom, hogy egy no se adja fel olyan konnyen. Meg ahogy irta h a masik fiu az 10/10... Szerintem bunkosag igy megnyilvanulni. Ha meg valaki konnyeden cserelgeti az eleteben az embereket annak minek kapcsolat, minek az elkotelezodes? Minek az ilyennek barat meg par? Ezzel pont a lenyeg veszik el. Az emberek a telefonszolgaltatojukhoz jobban ragaszkodnak, mint ahhoz az emberhez, akit fel eve meg szerelmemnek meg kicsimnek hivtak.

A kerdezo sztorija nem a te sztorid, folosleges a vedelmedbe venned es azonosulnod vele. A kerdezonek van egy problemaja a kapcsolataban es erre szerinte a megoldas egy masik fiu, raadasul nem is akarki. Lehet csurni csavarni meg egyszer elunkozni, de ettol meg a ketszeres fajdalom okozasa teny marad.

# 23-as vagyok

Lollypop: igen, a "10/10"-en nekem is megakadt a szemem, de aztán átsiklottam felette.. Pedig ez is beszédes. Ebben igazad van, én is írtam, hogy ezek az esetek általában arra világítanak rá, ami hiányzik. Kérdező esetében a párja külseje/vonzalom ami sérült. (a pasim jelző sem fest túl komolyan általában, ahogy a párjára utal valaki, de ez mellékes)

Saját helyzetemre: "Az ilyen konkret peldaknal mindig elonyben van a meselo". Ezt nem teljesne értem. Előny miben? Abban, hogy mint résztvevő le tudom írni a bennem zajló érzéseket, "küzdelmeket", körülményeket, amik kívülrőn vagy külső szemlélőként nincsenek meg?

Pedig néha jó lenne, ha valaki meg tudná mondani, hogyan cselekedjek, és nagyon határozott véleméyned van, azért írtam le. Egyébként valóban más a helyzet, engem a külseje hidegen hagyott ( kapsolatban nem is igen figyelem). A lénye fogott meg. Miután sikerült kizárni pár hónapig, volt, hogy néztem, hogy miért is tetszett meg vagy vonzott, látom a külső hibájt is most már, nem értem. De egy két impulzus tőle és újra elkezdett "tetszeni".

Na midnegy, nem picsogok.

Tudom, hogy a teljes elengedés és kizárás lenne a megoldás, de leírtam, miért olyan nehéz. Aztán gondolom majd ha fájni fog eléggé mér az egész és elegem lesz belőle, úgy is képes leszek erre is előbb-utóbb.

Ha a párom beleszeret másba, szánalomból ne maradjon velem. Nyilván van egy határ. Ilyen a gyerekvállalás, főleg ha épp csak megszületett, ismerősi körömben az apuka épp ekkor esett szerelembe, megtörténik az ilyesmi, lett volna szerető titokban, nem ítélkeznék, de amikor kiderült (szerintem úgy intézte, hogy kiderüljön), lelépett 3 gyerek mellől az új szerelméhez és rövid időn belül annak is csinált gyereket. A legkisebb gyereke, akit elhagyott, 6 hónapos volt.

Na ez az, amikor talán nem lenne kötelező a szerelmet választani. De van, amikor inkább a szívre kéne hallgatni. Ismerősi körömben van néhány eset, amikor a gyerekek miatt nem váltak el, titokban szeretőztek, aztán amikor nagyon lettek (18 év körüliek), akkor váltak el. És most igenis boldogabbak. De nem vagyok benne biztos, hogy ez jó döntés volt. A fiatalságuk elszállt, két öregember, akkor is, ha jól karban vannak tartva, azért vannak ott már potenciaproblémák is. Az egyik pár a nagy erkölcsösségben és vallásosságban nem feküdt le egymással, amit becsülök, mert házasként nem akartak csalni, de most meg már nem megy a szex, hiába vannak együtt. Nem lett volna jobb elválniuk? Bár ez talán nem jó példa, mert ott a pasi a rákos feleségét ápolta évekig. De hetente találkozott a nővel 10 éven át, érzelmileg csalta így is kőkeményen a feleségét. Talán könnyebb volt elviselni így a nagyon beteg feleség ápolását, már nem ítélkezek, 20 éves koromban hánytam a sztoritól, ma inkább szépnek találom. Amikor a feleség meghalt, a nő elvált a borzalmas férjétől, mégis szétrobbantak. Azt hiszem, az elfojtott lelkifurdalás akkor nem tette lehetővé, hogy boldogok legyenek, valóban fura helyzet temetésről a szerető ágyába menni. Ezután eltelt még 15 év, azaz összesen 25, és most végre egymásra találtak. Amikor egymásba szerettek, szerintem még nem volt a feleség rákos. De évekig küzdöttek az érzés ellen, aztán már betegen persze nem hagyta el. Nem lett volna jobb akkor igent mondani arra, amit ajándékba kaptak, amikor elkezdődött? A feleség az élete utolsó 10 évét olyan férfi mellett töltötte, aki szüntelen más után vágyakozott. Én nem szeretnék így magam mellett senkit, persze a szükség, az érdekek más tészta.

Másik sztoriban a nő kiábrándult a férjébőle gy idegösszeomlás után. Volt hallucináció, pszichiátria, minden. Oké, hogy jóban-rosszban, de ő megijedt. Biztos én is féltem volna, bár szerintem inkább a nyugtatók okozták a hallucinációt, mint bármiféle elmebaj, de mindegy, a nő félni kezdett. Mániákus periódusában elviselhetetlen volt a férfi. Én 5 percet is sokalltam vele egy légtérben lenni. Szóval a feleség igazi jó nő, hát ezután szerelmes lett másba. Láttam a pasit a gyerek esküvőjént, 60 évhez közelítve is olyan igazi álompasi volt. Na, ők biztosan nem hagyták ki a szexet. És szerintem jól tették. Őrületes dolog maradt volna ki az életükből. De két 8 év körüli gyerek volt, biztos ezért nem vált el a nő. Ítéljek el egy olyan embert, aki fontosabbnak tartotta a gyerekeit a szerelemnél? Hogy jól gondolkodtak-e, azt nem tudom. Borzasztó boldogtalan házasság volt és nagyon csúnyán ért véget. Gyakorlatilag a két még nem teljesen önálló 18 év körüli lány egyedül maradt egy hatalmas házban, mert a szüleik eddig bírták. Mire eladták a házat, évek teltek el. Én is maradtam egyedül nagy házban huszonévesként és rémületes érzés volt, pedig nem voltam már kisgyerek. Nem lett volna jobb kialakítani két boldog családot még korábban? Biztosan én sem tudom, de én nem akarnám, hogy a férjem boldogtalan legyen.