A pasim legjobb barátja szerelmet vallott nekem. Ezzel nem lenne semmi baj, de úgy érzem vonzodok hozza! Mi tévő legyek?

*Ez csak nagyon emberi.

Főleg pl lehet esetleg látta, hogy a csajnak sem közömbös, a csajnak a saját barátja viszont egyre inkább.

"Nem elárulta. Szerelmes. Az érzelmeit nem tudja irányítani. Nem ő találta ki, hogy "na jó, most akkor jól beleszeretek kiszúrásból...""

Háhá. :D Ezen mindig jót nevetek. A beleszeretés nem villámcsapás-szerűen jön, hanem sok kis "de hát mi van abban?" kapcsolatkeresésből. Azt a sok kis ártalmatlan apróságot nem kellett volna megcsinálni és akkor nem kezdenek el egymáshoz vonzódni. Ha meg mégis beindul a vágy akkor tenni kell ellene, kerülni a társaságukat, amíg csillapodnak a szenvedélyek, nem pedig a legjobb barátom háta mögött sutyiban elkezdek udvarolni. Mi ebben a bonyolult? Nem kell annyira hasra esni az ilyen fellángolásoktól és rögtön a szerelem és szeretet rangjára emelni, magunk mögött hagyva a becsületet.

"Ha meg mégis beindul a vágy akkor tenni kell ellene"

Ellene?:O Ozt' miért nem érte? Ha ők úgy lennének boldogok? Éljék le az egész életüket boldogtalanságban, úgy, hogy "mi lett volna , ha?" "De milyen boldogok lehettünk volna , hogyha..." ?:O

Hidd el, van körülöttem ötezer férfi, aki csinálhat bár miféle apróságot, nem érdekel, és aztán jött ő, bemutattak egymásnak minket, kezet fogtunk és onnan kezdve beköltözött a fejembe. Fél éve nem tudom onnan kiverni. Kb. 3-szor láttam percekre, néhány percnyi beszélgetés után letéptük volna egymásról a ruhát. Végülis semmiség, minden nap történik ilyen az emberrel.

Ha csak felesége lenne, nem érdekelne, nem tehetek róla, ha irántam érzi azt, amit iránta (már?) nem. De gyerekei vannak, és az fontosabb.