Hogy lesz egy férfi szerelmes?

Tikkasztó hőség van dolgoztál egész nap, már 2 órája semmit nem ittál a legközelebbi busz is 1 km-re van a tűző napon és árnyék sincs odáig.....izzadsz, a szemedet tűzi a nap nagyon pocsékul látsz.....még jobban csurog rólad a víz......mikor odaérsz a buszmegállóba reméled ott lesz árnyék, de ott sincs, még csak 1 pad sincs.....

eleged van besokalltál....

majd a távolból egyszer csak egy hangot hallasz TI RI RI....majd egyre hangosabban és sűrűbben Ti ri ri ri.....

majd megpillantasz egy sárga autót....és ismét hallod a hangot...ti ri ri ri....tiri rííííííííííííííííííí

És megáll a Family Frost előtted annyi hideg vizzel amennyit csak akarsz töménytelen mennyiségű jégkrémmel....

ÉS utána egész életedben csak rá gondolsz....

Hát mi ez ha nem szerelem

Engedelmeddel csak a fejlécre reagálnék...

Az én esetemben az alábbi szokott (szokott? 2x fordult elő), történni.

Vagyok valahol. Teljesen mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy emberek vesznek körbe.

Nem veszem észre a másikat, mert még a tömeg része. Nem érkezett el hozzám az az impulzus (de szeretem ezt a szót), ami kiválthatná a nagy bummot, így arra koncentrálok amit épp csinálok, illetve ami körülöttem történik.

Minden a helyén van, minden látszólag ugyan olyan, mint máskor. Békés a környezet.

Aztán egyszercsak meglátom. Először csak az arc és az alak jelenik meg. Elveszek a szem mélységében. Vidámságot, pajkossáhot, kedves kisugárzást érzek, amit csak a tudatalattim hajlandó befogadni, egészen az eszmélés pillanatáig fel sem fogom, hogy ami épp történni készül velem, az meg fog rendíteni teljesen.

Egymáshoz szólunk, természetesen. Kicsit úgy, mint ha már ismernénk egymást. Meglátom a szépséget benne, meglátom az intelligenciát és a vidámságot így átadom magam ennek. Beszélgetünk és észre sem veszem, hogy teljesen kizártam a külvilágot. Csak rá figyelek. Minden érzékszervem hiperaktív, szinte hallom, ahogy veszi a levegőt, látom, ahogy a szellő beletúr a hajába (már ha van, ne rontsuk el az idilli képet :D ) és mintegy lassított felvétel, szinte meg tudom számolni a hajszálait.

A beszélgetés még folytatódik, de lassan lezárul.

Szép lassan visszatérek az eredeti állapotomba. Egyszerre vagyok izgatott és teljesen nyugodt.

Megáll körülöttem minden.

Nem érdekel semmi, csak a pillanat, ami olyan mélyen bennem ragad, hogy valószínűleg ezt nevezik szingularitásnak.

Ekkor elengedem. Az idő visszagyorsul a saját tempójába. Elengedem, de tudom, valahogy biztosan érzem, hog még látni fogom. Intuíció. Egyszerűen tudom és kész.

Észreveszem, hogy szerelmes lettem.

Én így leszek szerelmes, ennyi a sztori :]

Egyénenként változó, de mivel még sosem írtam le, ezért most ezt nekem is jó lesz olvasni.

Jim Luther Davis zseniálisan írsz, már kb én is szerelmes lettem... :)

U.I: Óvatosan, itt a gyiken nem szabad ilyen életvidámságot meg idilli képet festeni. Itt inkább keserű kommentelők vannak legtöbben. Na midnegy, ezt most jól esett olvasni.

Örülök, hogy örömet okozhattam :)

Csak nem irodalmi ágon mozogsz?

Ui.: Megfogadom a tanácsod és legközelebb jobban odafigyelek ;)

Hármas vagyok.

Úgy értettem hogy még nem.is ismer de már áradozik rólad stb,lehet csak a szerelembe szerelmes...

De ne legyen igazam

# 5-ös vagyok

Szerettem az irodalmat, azóta a pszichológia köt le hobbi szinten inkább (azon belül is az emberi viselkedést érintő dolgok), és a szerelem/vonzalom is elég érdekes téma. :)

Hogy ki milyen gyorsan és hányszor lesz szerelmes életében, függ a rá jellemző kötődési formától is. (3 kötődési minta van, a szorongó, elkerülő, és a biztonságosan kötődő. Egy biztonságosan kötődő ember többször lesz szerelmes, mint egy elkerülő, mert nem fél és nem zárkózik el tőle, akkor sem, ha csalódott már. )

Irodalmi vonalat érintve, Nyáry Krisztián: Így szerettek ők c. könyvébe érdemes beleolvasni. Meglepő, hogy a legnagyobb szerelmi művek sokszor milyne kevés ismertség után születtek. Például Az Anna örök esetében kb fél napos ismertségről volt szó, de Petőfi is el akart venni egy újonnan megismert nőt, miközben már Júlia jegyese volt. Ilyenek ezek a művészlelkek.. :)

Visszatérve a pszicho ágra, a szerelem az egy fura dolog egyébként. Azt mondják, a túl gyorsan kialakuló és nagyon intenzív vonzalom/érzelmekben nagy az idealizáció esélye, meg valami diszfunkcionális lelki zavar vagy érzelem is fennálhat. ÉS ahogy írják, igen ezek amilyen gyorsan jönnek, olyna könynen ki is aludhatnak, erre itt nagyobb az esély, mint a lassan kialakulónál, nyilván mert ott jobban látnak téged is, nem csak az idealizált képet.

DE! Egyébként minden szerelemben idealizálunk, nincs szerelem idalizálás nélkül. (Szeretem, mert idealizálom, vagy idealizálom, mert szeretem- már nem emlékszem melyiik van előbb, de együtt jánrak, anyni biztos. :D).

És azért én is tudok olyan sztorit, ami sok évvel ezelőtt "szerelem első látásra" kezdődött.

Én is elkerülő vagyok egyébként, 2x éreztem ilyen érzést életemben. Ehhez képest, a 2. konkrétan szintén "szerelem első látásra" módra volt, már a legelejétől meg volt egy erős vonzalom. Pedig már nem is emlékeztem, miylen szerelmesnek lenni, csak egyszer csak észrevettem, hogy elő jöttek olyan tünetek rajtam, amik idegenek voltak, mert tini korban éreztem ilyet utoljára. :-) A srácnál szépen pergett le persze az idealizált kép, láttam a hibáit, a gyengeségeit, sőt nem is annyira szimpatikus 1-2 tulajdonsága. Szóval nem feltétlenül jönnénk ki mi sem. Gondolnánk, hogy akkor az érzés is eloszlik, - ez lenne a logikus-, de legnagyobb meglepetésemre nem így történt. Bár hozzáteszem, hogy ez nem egy beteljesült dolog volt, talán ezért múlik ilyen nehezen.

A konfliktusok, eltérések meg: ez mind az összecsiszolódáson múlik szerintem. Már ha midnketten fomrálódtok valamilyen szinten a másikhoz idővel, nem jelenthet ez sem feltátlenül gondot. Ha túl nagyok az eltérések és ellentétekről beszélünk, hát, az mondjuk nem igen szokott működni a gyakorlatban hosszú távon.