Voltatok már ilyen helyzetben?

Ne engedd, hogy játszanak veled, egyre jobban fog fájni. Én 16 évesen hagytam ilyet egyszer, azóta soha.

Hülyeség, hogy elveszíted, mert akor sem a tiéd, ha nem tisztázott a helyzet. Így meg még éveket elcseszhetsz rá a felesleges reménykedéssel. Nem valami felnőtte dolog.

Régesrég, amikor nem volt semmi önbecsülésem és nem szerettem magam. Szerencsére azóta rég megtanultam, hogy pár boldog perc miatt nem éri meg elnyújtani a fájdalmat és igazából nincs is olyan dolog, amin ne tudnék túllépni. Inkább tisztázok mindent az elején, minthogy kattogjak ki tudja meddig.

Volt. 2 ilyen évet adtam erre dologra így, utána léptem ki az akkori sok éves kapcsolatból.

Voltam nagyon hasonló helyzetben, DE nem voltam hajlandó szenvedni, meg bizonytalanságban élni a "pár lehetséges bold perc miatt". Konkrétan rákérdeztem, hogy mit akar, mit tervez velem, de csak hebegett- habogott, félrebeszélt. Ebből már tudtam, hogy gáz van, és nagyon fájt kimondanom, de mégis megtettem: ennek így nincs semmi értelme, hagyjuk egymást. Én azt mondom, ne alázd tovább magad fölöslegesen (mi az hogy hagyod, hogy játsza a játékait veled?), és pattintsd, az ilyen játszmázzon az anyjával.

*boldog

Csak én nem ertem? Te nem akarod tisztázni, mégis úgy érzed o játszik?