Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti erre mikor jöttetek rá?
Arra döbbentem rá 20 évesen, miután párkapcsolati problémákkal szembesültem, hogy nincs tökéletes társ. Mármint.. eddig mindig úgy voltam vele, mikor valakivel zátonyra futottak a dolgaim, hogy majd legközelebb jobban választok. A jelenlegi párommal több mint egy éve vagyok együtt, kétszer történt meg ezidő alatt majdnem a szakítás, és most tudatosult bennem, hogy ennél az embernél nem az lenne a célravezető, hogy eldobjuk egymást, hanem felfogtam, hogy nem fog soha senkinek az ölébe pottyanni egy jó kapcsolat. Ideig óráig működhet, de ha nem tesznek érte akkor a legjobb kezdés is csúf véget érhet.
Szerintetek jól látom? Nem csak a saját kapcsolatomra értem ezt az egészet, hanem úgy alapvető igazságként látom. Sosem lesz senki tökéletes, és ha egy olyan ember mellett akiért érdemes, nem tanulja meg az ember megjavítani a dolgokat, akkor ugyanaz fog ismétlődni egész életében csak más nevekkel..
Persze itt nem arra gondolok, hogy fűvel fával megcsalnak, átvernek, rosszul bánnak az emberrel és egyebek, hanem pl arra, hogy ha gyakoribb a veszekedés akár egy feszültséget generáló gyógyszer ideiglenes szedése miatt, de egyébként az értékrend azonos, a jövokép szintén, és semmi olyan radikális dolog nem történt ami szakítást indokolna, akkor érdemes ezt elfogadni, hogy előbb utóbb mindenkivel idáig jut az ember és fel kell nőni ahhoz, hogy megoldjuk ezeket a helyzeteket.
Vagy rosszul látom?
Kérlek, ha idősebb vagy, és van már tapasztalatod, oszd meg velem.
válasza:A felfogásod helyes, ez így van. Annyival módosítanm, kiegészíteném, hogy minden zátonyra futott kapcsolat után kicsit jobban fogod tudni, pontosan milyen embert is képzelsz el magad mellé, így ergo egy kicsitm indig jobban, ügyesebben tudsz választani.
29n
válasza: válasza: válasza:Remek felismerés, egy lépéssel máris közelebb kerültél a teljességhez.
Ha nincs feszültség, akkor nincs fejlődési potenciál, és ellaposodik a kapcsolat.A feszültség lehetőség az önmeghaladásra, ugyanis minden párkapcsolat tükröt tart elénk, meglátjuk benne gyarlóságainkat, ezek felismerése pedig a tudatosságunk függvénye.
Sok sikert, és felismerést, megtapasztalást kívánok neked!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én elég későn kezdtem az "ipart", úgyhogy már fel voltam vértezve mások sztorijaiból szedett tapasztalatokkal, és már amikor az első (és azóta is tartó) párkapcsolatomat elkezdtem, akkor sem voltak olyan illúzióim, hogy hú, 100%-ig toptop tökéletes párkapcsolatom lesz... különbségek, viták mindig lesznek. A kérdés, hogy ami számomra alapvető, azt hozza-e a másik és nagyon ne különbözzünk a legfontosabb kérdésekben. Több, mint 6 éve vagyunk együtt, ha gondunk van, kisírjuk-kibeszéljük magunkból, megjavítjuk. Vannak olyan dolgok, amiknél viszont azonnal kukáznám a párom, nem javítgatnám a kapcsolatot (mert egy szanaszét repedt farmert pl. tök fölösleges foldozgatni, ha egy újabb repedés mindig előjön, azzal csak az időt pazarolja az ember)... de szakítás csak komoly esetekben jönne elő nálam mint opció. Itt is érdemes megtalálni az arany középutat. Elszorul a szívem, amikor ezzel a főleg nőkbe belevert "a fiatalok nem tudják értékelni a dolgokat, és nem eldobni, hanem megjavítani kell"-mantrával olyan pasasok mellett maradnak ott nők, akiket 100%-ra az anyjuk irányít és sokszor még verik is őket...
28N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!