Nő vagy férfi, akivel kölcsönösen mély vonzalmat éreztetek, de soha nem jöttetek össze bármilyen okból és még ma is, hosszú idő után visszatér a gondolataidba?

Igen volt.

Szép emlék, de éljük a saját életünket. A régi sebeket meg nem kéne feltépkedni.

Sokszor "beszélek" vele, ha épp úgy érzem tudna tanácsot adni.

Ne sajnáld.

Van mire emlékezni és az fontosabb.

történt ilyen.. sajnos mindig közbejött valami, bárcsak meglett volna akkor az a tapasztalatom ezeknek a kezeléséhez, ami ma...

csak tanulni lehet belőle, ugyanis a múltat sajnos nem tudom visszacsinálni, de a jövőt megpróbálom jobbá alakítani...

Van egy olyan akivel igaz egyszer lefeküdtünk, de az is több mint két év után volt. Ennek már 13 éve lesz. Azóta van hogy évekig nem is látjuk egymást, de olyan is hogy napokig együtt vagyunk. Nem kettesben, tehát nem történik semmi, de ott a kínzó vágy mindkettőnkben. És ez ott van akkor is ha csak pár szót váltunk valahol egy rendezvényen ahol összefutunk. De neki már évek óta családja van, attól akivel már akkor is együtt volt mikor megismertem.

És van egy másik, őhozzá csak egy napot volt szerencsém, egy kirándulás, melynek végén hosszas csókokkal váltunk el. Többet nem láttam, de máig eszembe jut hogy milyen lett volna ha találkozunk még. Ha összejön vele valami, mert úgy éreztem mintha ő lenne az igazi. Ennek is már több mint 10 éve.

Talán mindkettőnél jobb hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna... Talán...

De az első sokszor igen fájó gondolatokat ébreszt, főleg ha a gyerekével látom; ez a gyerek tőlem is lehetne. Sőt ő lehetett volna akár az első, és az egyetlen férfi is az életemben. De más lenne, elképzelni is nehéz. (mindennel együtt több mint 10 kapcsolatom volt már. De ha visszaforgathatnám az időt, lehet lemondanék mindről)

Kedves Kérdező,

igen volt a páromnál. 20+ éve vagyon együtt, ebből túlnyomó részt általam boldognak hitt házasságban.

Aztán páromnak befutott egy valamely előző életből egy régi nagy szerelme, ami újra indította a régi nagy lángolást. A párom évek óta rabja ennek az érzésnek, nem tud szabadulni tőle.

A párom feszültté, kezelhetetlenné vált, pedig korábban nagyon kedves, jó szívű volt. Most rendszeresen támad, hibáztat, pöccen kis dolgokra is.

Az én gondolataim, érzéseim kevésbé érdeklik őt, figyelme egy része folyamatosan a harmadikon van. Ikerlelkének tekinti, ilyen jellegű weboldalakat olvas, ilyen jellegű zenéket hallgat, és közben a család elmarad, engem is hanyagol, mindössze egy látszat elfogadást, szeretet tart fenn. Ha szeretném érzelmileg megközelíteni, akkor eltol, vagy veszekedést szít, ami eltereli a figyelmét.

Ha kérem, hogy döntsön, akkor eltereli a szót, félrevezet vagy hazudik arról, hogy már eldöntötte, és mellettem döntött, de azt egyértelműen látni, hogy lélekben mégis a másikkal van továbbra is. Nagyon nehéz így érzelmileg, a család omlik szépen lassan össze, de erről nem igazán akar tudomást venni.

Én továbbra is nagyon szeretem, nagyon értékes kapcsolat a miénk is, de látom a család hanyatlását.

Persze gyakran én vagyok a bűnbak, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Az, hogy ez a helyzet érzelmi megcsalás, na ez szóba sem jöhet, ezt még említeni sem lehet. Neki nem kell változnia, neki nem kell kezelnie semmit, neki nem kell helyre hoznia semmit. Pedig, azt hiszem, hogy akkor lenne esély helyre jönni, ha Ő őszintén eldöntené, hogy mit akar, és ha netán tényleg velem akarna maradni, akkor valamilyen módon helyrehozná a fájdalmat, amit okozott családban.

Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett a válaszom, de jól esett kiírnom magamból. A párommal kevésbé tudom ezt megbeszélni.

Segítettem valamennyire?