Rossz bele gondolni hogy sose lesz az embernek párkapcsolata, Nekem még egy kapcsolatom sem volt 22 évesen és úgy beletörődtem már nem is akarok de magányos vagyok, tippek miket lehet ebbe a helyzetbe tenni?

"Itthon vagyok zenét hallgatok stb nem járok el sehova "

A hozzad hasonloktol folyton ezt hallom. Szerinted a legtobb ember hogy ismeri meg a parjat? Egy kozos ismeros bemutatja oket egymasnak... Kozosseg, kozosseg, kozosseg. Az ember nem maganyos allat, mint a tigris, hogy szepen elvannak magukban aztan az evnek egy bizonyos szakaban osszejarnak bagzani... Menj embetek koze, dolgozz kevesebbet, vagy tanuld meg jobban beosztani az idodet. Baratsagok, ismeretsegek, kozossegi let nelkul a szerelem sem fog rad talalni. Nem kell hatalmas kiterjedt barati kort fenntartani, de lagalabb nehany jo baratod legyen, akik be tudnak mutatni az unokatesojuknak stb. A fantaziadra bizom. A lenyeg h otthon punnyadassal szep lassan kiolod magadbol az eletet. Az elet odakint van. Sut a nap, menj ki. Sok sikert.

Van itt egy diagram az egykori szülőfalum népességének alakulásáról.

A falu népességének alakulása 1700-2000 között

[link]

Látható hogy 1960-ig minden férfi a falu bikája, a hölgyek meg nimfomániásak és mindenki boldog házasságban él. Mert mindenkinek megvan a maga magánélete, a családi vállalkozása például otthoni gazdaság vagy más maszekolás formájában. Nincs adó, nincs nyugdíj járulék, nincs TB-járulék, nincs munkahelyi lenyúlás, stb.

Aztán jött a Rákosi korszak amikor bevezették azt hogy ne legyen többé magánélet és magántulajdon, meg saját megélhetési forrás hanem mindenkinek legyen indián neve: Munkasz. Vagyis legyen mindenki rab egy munkahelyen ahol zombiként nem lesz többé saját élete. A rendszerváltás után meg a bankok és az állam meg a közműcégek szolgái is lettek meg persze a munkahelyeké is. A görbéből is látható hogy hirtelen minden férfi "impotens" lett, "párkapcsolati problémáik" adódtak, meg a házasságok sorra hullottak szét.

Egy jó kapcsolathoz haza is kell. Ahol senki sem élősködik a magánszemélyen. Írtad hogy 300 órát melózol havonta. Abból kb. néhány óra az amit a saját jóléted érdekében végzel, azt sem szabadon a sajátodban. A többi munka elmegy bankokra, munkaadó lenyúlja, állam lenyúlja, rezsire, kocsi költségeire, stb.

Amikor kamasz voltam a Kádár rendszerben, az osztálytársaim még impotensnek is csúfoltak, sőt még az is megfordult a fejükben hogy a fiúkat szerethetem. Csak azt nem látta senki hogy diktatúra volt, a nagyszüleim birtokát meg elvették és a szüleim "cselédek" lettek a TSZ-ben.

Majd mára kezdek ismét magamhoz térni, saját családi gazdaságot létrehozni. És a szabadság érzésétől 50 éves létemre is akkorákat kefélni akár napi hármat, hogy utána azt mondja a fiatal partner hogy még életében nem kefélt ilyen jót.

Hát ennyit a jó párkapcsolat feltételeiről.

"HAHA Jó nekem igy egyedül ez a tuti Majd lesz talán máshogy is :D"

Ha ezt komolyan gondolod, akkor leszel kedves nem szívatni azokat kérdés kiírással, akikben valóban segítségnyújtás szándéka munkál, amikor megpróbálnak valami tanácsot adni.

Magánvéleményem az, hogy depressziós vagy, és a 41 éves cimbidet sürgősen le kéne cserélni kortársakra. Már amennyiben nem ebben a robot üzemmódban akarod végigélni az életed többi részét is.