Ha ez nincs rendben, hogy lehet helyrehozni?

Sosem teregettem ki a szerelmi életemet. Sosem mondtam igent a megfelelő férfinak. Sosem okozott gondot megszerezni, amire vágyom. De amikor róla van szó, sosem vagyok elég jó. Pedig mikor nem érdekelnek, úgy játszom a férfiakkal, mint a Ken babákkal. Nem mosom meg a hajam, és pattogtatom őket, mint a kosárlabdát.

De miatta nőként akarok viselkedni. Kilakkozni a körmöm, parfümöt fújni magamra, magassarkút húzni... Csak miatta! Annyira frusztrál, hogy nem foghatom meg a kezét.

Miatta ragyogok, de elrejtem, nem engedem, hogy látsszon rajtam. Falakkal veszem körbe magam, mert nem akarok szerelmes lenni. Ha valaha is az lennék, tuti szívrohamot kapnék.

Más férfiért sosem izzadok. Ha ő jön a közelembe, lebénulok. És ha próbálok önmagam lenni, az iszonyat bénán jön le, mintha segítségét kiáltanék. Ez egyszerűen nem igazságos... A fájadalom több szenvedés, mint amennyit a szerelem megér. Levegőért kapkodom. Jó érzés, de fáj...

Az érzések elvesztek a tüdőmben. Égetnek. De senki mást nem hibáztathatok. Annyira félek, kiszállok és elfutok inkább... Túl közel repülök a naphoz, megégek.