Hogyan tegyem magam túl rajta?

Volt egy szerelmem, nagyon-nagy (már amennyire meg tudom ítélni), már a 20as éveim elején, az első, nem teljesült be, de be teljesülhetett volna, ez a legrosszabb. Nem azért lett vége, mert nem működött. Nem is lett semmi, mert hülye voltam, pedig mindketten nagyon komolyan gondoltuk és működhetett volna. Elvárásaim az egekben, és Ő volt az első, aki megfelelt nekem. Mindenhogyan, tökéletes volt/lett volna. Azóta (több, mint másfél éve) nem is találkoztunk (csak 1x), de még mindig gondolok rá. Ha nem sokat, akkor is minden másnap átfut az agyamon. És akkor ér egy impulzus: kapcsolatban van, új profilkép, elköltözött, stb, és akkor újra, egész nap csak rá gondolok és reménykedek, hogy majd egyszer. Pedig már nem is MO-n él. Úgy érzem soha nem fogok teljesen lemondani róla, és ha el fogják jegyezni, akkor az első dolog amire rákeresek, hogy hány eljegyzésből lesz sírig tartó szerelem. Nagyon nehezen megy nekem ez a párkeresés, a randizgatás, nagyon nehezen találok olyan csajszit, aki tényleg mindenhogyan bejön, de ha az megvan, akkor meg félek elhívni randizni. Vele egyszerre összejöhettem volna. Így viszont már elképzelem, ahogy 40 évesen egyedül leszek. Ezeknek az összessége a rossz és nehéz.