Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akadhat olyan lány, aki meg is ért majd és nem csak kényszeres dolgokba próbál majd belevinni?
Nehéz dologról van szó, mert a természetes énemből adódóan nehezen viselek mindenféle díjátadót, évzárót, ünnepséget, fesztivált, majálist, koncertet (bár itt koncert fajtájától is függ ugye).
Lényegében, most összvissz legyen elég annyi, hogy művészettel foglalkozom. Nem az a fontos milyen szinten, vagy, hogy ki vagyok, a galériák nagyrésze ezt az introvertált állapotomat illedelmesen kezeli.
Szeretem nagyon sok ember munkáját, szinte a rajongásig, több tízezer képet gyűjtöttem és rendszereztem össze, írni és tanítani szeretek a magam szolíd módján. De, hogy én azzal foglalkozzak, hogy itt legyenek kapcsolataim nagyobb körökben vagy kiállításom?
Na azt már nem. Ha próbáltam is, nem bírtam sokáig, már az elején belefáradtam.
A munkába sose tudok.
Persze másnak biztos akad erő a publikus nyitottságra, nálam nem. De még eddig nem találtam olyan embert, aki a párom is lehetne és ezt el is fogadná.
Az egyik lány odáig ment, hogy alaptétellé tette, hogy legyen instagramom meg facebook-om, stb;
2 napig voltak, a kapcsolat se tartott tovább.
Tudom, hogy haladni kell a korral, de én a haladást teljesen más szemszögből nézem.
Próbáltam már hasonló beállítottságú lányokkal ismerkedni, de egyszerűen nem találtam.
100%, hogy én tévedek és telis-tele a világ számomra ideális jelöltekkel, de ha sose találom meg?
válasza:Gondolj bele, hogy téged mennyire könnyen lehet idegeneknek megtalálni. Mivel nem vagy túl nyitott, ezért valószínűleg nagyon nehezen. Nem vagy fönt közösségi médián, nem jársz el klasszikus szórakozó helyekre, társaságokba... Egy hasonló beállítottságú lányt ugyan így nem lehet megtalálni, mint téged, hiába lehet belőlük nagyon sok, ha "rejtőzködnek".
Szerintem azt tudod csinálni, hogy speciálisan olyan helyen keresgélsz, ami még a te elfogadási szinted határa, amit még éppen elviselsz (mert mondjuk az esemény tárgyát szereted), és ott nézel körbe, hogy akadnak-e hasonló típusú lányok mint te. Én biztos vagyok benne, hogy sok van belőle.
válasza:A kérdés aránylag kivívta a szimpátiámat. Aztán megláttam a bizonygató ömlengést önmagadról és kirajzolódott egy autodidakta wannabe művész alakja, aki ritka hópihének képzeli magát.
Testvérem művészeti képzésre járt egyetemre tudom miről beszélek, volt a társaságában nem egy ilyen ember.
Egyszerűen nem is értem a kérdést. Ha ilyen körökbe mozogtál volna akár minimálisan, például művészeti iskola, Mome, MKE, stb. tudnád, hogy kismillió ilyen ember van, mint te.
Köszönöm a válaszokat, mindenkiét.
Igen, nagy igazság van abban is, hogy engem nehéz megtalálni.
Ezen el fogok gondolkodni.
válasza:Szia!
Annyiból megértelek, hogy én is alkotok ( festek) de az ön-menedzseléshez sem türelmem, sem kedvem, sem indíttatásom. Nekem van instagramom kb egy éve, összesen tettem fel 15 képet talán és van 60 körüli követőm.
Nyilván, a mai világban picit frusztráló, hogy ameddig nekem mindig kell "normális", jól fizető állást keresnem, vannak olyan "művészek" akik pálcikaembereket festenek színes háttér előtt, némi beleerőltetett mondanivalóval ezt eladják egy Picassotól "lenyúlt" mottó égisze alatt, és ebből főállásként megélnek..de..
Ez az, amit az angolok csak "sell out"-nak neveznek.
Nyilván, ha nagyon- nagyon ez motiválna, nekem is mehetne így, de, ahhoz a témából, inspirációból, hozzáállásból engednem kellene. Az így nem lenne művészet, nem lennék benne a műveimben " én". Az, hogy eladjak 100-150 nyomatot nem motivál túlzottan- a tömegtermelésben elveszne a művek egyedisége, az esszencia, ha fogalmazhatok pátoszosan :)
Szóval, hiába vagyok lány, így is lehet :)
Azt gondolom, egy olyan csaj, akit "te" érdekelsz a saját művészi hozzáállásodat tisztelni fogja.
Viszont, ha sorozatban olyan lányokkal futsz össze, akik elvárják, hogy "sztár" legyél, akkor a saját kommunikációdat is át kell gondolnod, azt, hogy a saját tevékenységedet miképp tálalod nekik.
Nyilván, minden művész ( én is, te is, miindenki :) ) kicsit öntelt, - lehet extrovertált vagy introvertált fajta, az nem számít- de a művészeten kívüli életben nem szabad a saját alternatív valóságunkban létezni.
Ha egy csaj azt látja, hogy két lábbal a földön állsz, de amúgy művészkedsz, elég kicsi az esélye, hogy erőszakoskodni fog.
Nekem ezt a férfiaknál legalábbis működik.
Meg kell húzni egy határt, hogy mi az a szint, amin túl senki sem avatkozhat a dolgainkba :)
válasza:Én semmi ilyenen nem vagyok fenn, sosem voltam. Társaságra érdekes módon van igényem: hiányzik sokszor, elvagyok emberek között, de általában csendben. Nem sokszor szólalok meg, inkább hallgatóság vagyok.
Jobb szeretek 1-2 ember közt lenni, ahol sokan vannak, egyenesen szédülök.
Dolgoztam olyan helyen, ahol szó szerint együtt éltünk hónapokig összezárva. Sokszor nehezményezték, hogy nem tartok velük ide-oda, de az ilyen típusúak nem értik meg, hogy nekem ez agyilag meg lelkileg megterhelő. Nem mindig, de gyakran. Olyan szinten lefáraszt, hogy utána beesek az ágyba és nézek csak magam elé.
Köszönöm a válaszokat.
Igen, szerintem az én hozzááálásomon is függ, hogy hogyan kommunikálok.
Ez nagyon jó meglátás, amire szerintem jobb lesz ha odafigyelek.
A sell out világa az szerintem borzalmas, az egész rettenetes gyors és időigényes.
Épp ezért is nem érdekelt az egész sohasem.
De nézd, amennyiben az ember megtalálja azokat a gallériákat, márpedig elég sok akad, ahol veszik a hagyományos képeket és nem köteleznek semmiféle előadásra stb; akkor azzal nagyon jól jár.
Így alapvetően se érzem szükségét semminek.
De ezt az alapvetően erre szakosodott gallériák tudják is, hogy az adott művészeknek idejük sincs olyasmire, hogy kiállítás szervezés.
De a rossz kommunikációmon változtatnom kell, ez igaz.
A határt is meg kell húzni, te ezt nagyon jól teszed.
válasza:Nézd én is művész vagyok, és ezekben a berkekben mozgok és mozogtam is mindig.
Mindig nagy dilemma hogy a saját körünkből vagy pont hogy nem válasszunk társat. Mindkettő verzióban van jó is meg rossz is. Szerintem nem kell neked leírnom mik azok.
Én mindkét verziót próbáltam, és rájöttem nincs erre recept. Van egy személy akit megismersz, és ha az úgy van összegyúrva, hogy az neked tökéletesen megfelel, akkor teljesen mindegy hogy kőműves, híres festő vagy csak egy könyvelő.
Előítéletek oda vissza működnek. :) Nekem az "átlag" emberekkel szemben volt sok ideig előítéletem, és mit ad Isten. 7 éve élek boldog párkapcsolatban, egy nem művésszel! :)
Érdekes dolgok azok amiket írsz.
Az nagyon jó dolog, hogy az előítélet részedről a sajátos tapasztala tokán megszűnt.
Részemről nincs előítélet.
Nem azért maradok ki a publikus dolgokból, mert esetleg haragban lennék az emberekkel, a világgal.
Persze volt amikor haragban voltam én is.
Mára megtanultam ezt a kérdést kezelni, lelkiismereti kérdésként fogom fel.
Én is úgy gondolom, hogy teljesen mindegy milyen lány lesz, egyáltalán nem érdekel művész e vagy csak pénztáros lány.
A lelki összhang, a megértés értéke a fontos számomra.
Ezt tényleg nehéz megtalálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!