Működhet úgy egy kapcsolat, ha az egyik fél semmibe veszi, amit a másik dolgozik?

21 éves joghallgató vagyok. Nehéz alapból az egyetem, de mellette gyakornok is vagyok, heti 12 órában.

A szüleim támogatnak anyagilag, hogy ne kelljen diákmunkát vállalnom, mert akkor már tényleg besokkalnék... Nem csak vizsgaidőszakban tanulok, évközben is kiteszi az egyetem a napjaimat.

Viszont a barátom szerint én nem csinálok semmit... Meg hogy nekem könnyű, hogy mindent alám tesznek, semmiért nem dolgozom, stb. Most is elég csúnyán összevesztünk tegnap, én próbáltam volna megbeszélni, mert ez már napok óta érződött közöttünk. Erre nekem esett, hogy hagyjam békén ezzel, ő fáradt, ne fárasszam ezzel, tartsam meg magamnak a gondolataimat. És ez borzasztóan rosszul esett, mert szerintem egy kapcsolatban alap, hogyha az egyik felet bántja valami, azt megbeszélik.

Szerinte viszont nekem nincsenek gondjaim, és bajaim. Komolyan, már úgy érzem, hogy sokkal jobb, ha nem is találkozunk/beszélünk, mert csak veszekedés lesz a vége... De közben meg szeretem, és néha nagyon jó vele lenni, el is felejtem, hogy milyen tud lenni.