Miert vagyok flegma azzal a pasival, akibe szerelmes vagyok?

Ezért? :D

[link]

mert még agyilag 12 éves kislány szintjén állsz.

a mai lányok testileg nagyon gyorsan érnek, de agyilag abszolút lelassultatok. Ismerek valakit aki 24 évesen a fingásán vigyorog és meséli mit evett amiért ilyen a szaga..

amint mondtam...agyilag cipőtalp sok leányka... te nem vagy az , de érett sem..

érett NŐ így nem viselkedik. sajnálom de ez van.

én ismertem olyan kis fiatalkát aki a szemembe se mert nézni soha... chaten édi bédi cukiság volt, valóságban ugyanígy bunkó :) és soha de soha nem nézett rám, és tele volt szorongással és pótcselekvéssel ( telefon nyomkodás, köröm rágás,nadrágjának csipkedése stb.)

ebből kinősz ha hajlandó vagy emberek közé járni, és fejlődni, nem pedig a telefonodat nyomkodva játszani a dívát instán meg snapchaten..

hulljon porba az internet és a média csak egy napra a mai világban! kíváncsi lennék az emberekre!

Ugyan már, nem volt még internet, mobiltelefon is alig és semmiképp sem okos, de ugyanígy viselkedtem a fiúval, akiért oda voltam. Ő 26, én 19-20...

Ez egyszerűen csak álarc, önvédelem. Szerelem. Plusz érzelmi hullámvasút. Annyit értem el az egésszel, hogy a srác biztosra vette, hogy esélye sincs nálam. Hozzáteszem, Ő ugyanezt csinálta velem.

A férjemmel más volt, de ott az volt a szerencse, hogy mire rám szállt a rózsaszín köd, már barátok voltunk.

Most, 40 éves vénasszony vagyok és megismertem valakit, aki ugyanolyan hatással van rám, és ugyanazt váltja ki belőlem, mint az a 20 évvel ezelőtti srác...Vagyis talán nem annyira. Csak a múltkor amikor megláttam, egész egyszerűen felpattantam és elrohantam. Én meg azt hittem, kinőttem ebből...Hát nem tudom. Lehet, hogy 20 éve most vagyok először igazán szerelmes újra? De most könnyebben levettem a kis gátjaimat, mert adott jelzéseket, olyanokat amiket sehogy sem lehetett másként magyarázni. PL. meglátott egy ruhában és azt sóhajtotta rám bámulva: Húúú...

Ezt még 20 éves kori önbizalommal se tudtam volna másként érteni...Persze ilyenkor megfordul a fejemben, vajon milyen gyakran osztogat hasonló bókokat?

Aztán ahogy rám néz...És még néhány eset, amikor egyértelmű volt, hogy azért jött oda, hogy lásson...Más is észrevette...Na jó, 20 éves koromban lebeszéltem volna magam arról, hogy ilyeneknek jelentőséget tulajdonítsak. És amikor egy beszélgetés kapcsán, amihez később kapcsolódott egy FB bejegyzése, és ahhoz írtam egy üzenetet, azt olyan szinten túlreagálta, hogy nehéz volt másként értelmezni...Legalábbis annyi csókos smile-t kaptam köszönetként, hogy kibújt belőlem a kisördög és azt válaszoltam, hogy na köszi a sok puszit, rég kaptam ennyit. Mire átküldött még 5 csókosat és egy mosolygó smile-t és biztosított róla, hogy számíthatok rá. Aztán 3 óra múlva hozzátette, hogy "Ha bármikor szükség van rám..." Úgy éreztem, lehet bárhogy értelmezni a sok puszi smile-t, lehet hogy ilyen közvetlen ember, de ez az utolsó mondat 3 óra múlva smile-k nélkül...Azt gondoltam, jól értem, ha úgy értem, hogy közeledni próbál. 3 nap gondolkozás után annyit válaszoltam, hogy van, a családjának. Aztán írtam valami semleges dologról, majd a szöveg végét egy összetört szívvel zártam. Azt gondoltam értenie kell, mit akarok ezzel jelezni. Mert én tényleg megértettem ebben a 3 napban, hogy nem szabad ebbe a családba belemásznom, mert szeretik egymást, akkor is, ha tetszem neki és tett már felém lépéseket. Tudom, hiteltelen amit írok, de láttam, hogyan fogta meg a felesége kezét, láttam a testbeszédén, mennyire szereti. Mostanában szíven üt, ha ilyet látok, hogy 10-15 év után kézenfogva...Nekem valahogy ez nem sikerült. A választ poénkodósra vette. Válaszolt a semleges levelemre, majd kacsintó vigyorgó smile-val megkérdezte, hogy de a szívem csak nincs összetörve? Ekkor úgy éreztem, hogy idő előtt letépte rólam a ruhát és ott állok megszégyenülve, meztelenül és még gúnyolódik is rajtam. Megpróbáltam visszacsinálni, bántam már azt a smile-t, átolvastam tízszer, talán rosszul értettem, talán hivatali dologból írta, hogy ha bármikor szükség van rá...én meg barmot csináltam magamból...Már fogalmaztam valamit, amivel kimagyarázhatnám, mondjuk azt, hogy épp csak annyira kell komolyan venni, mint az ő smile-ijait...De rájöttem, hogy ez gyerekes lenne, megint felvenni az álarcot. Azt feleltem, hogy a szívem nem igazán javítható, de tulajdonképpen nem kéne az orrára kötnöm és bocsánatot kértem. Erre annyit felelt, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha az orrára kötöm, biztos megéreztem, hogy elbírja és két mosolygós smile-t kaptam, amitől ordítani támadt kedvem, mert úgy éreztem, kiröhög, miközben a bőgés határán reszkettem a billentyűzet fölött. "Hát ja, megéreztem valamit..."-válaszoltam. Kacsintva visszaírta, hogy őt tényleg érdekli. Itt már kezdett elegem lenni, még a végén itt kiszed belőlem egy szerelmi vallomást, miközben Ő mélyen hallgat arról, benne mi zajlik, itt ácsingózik azon a nyomorék összetört szíven, miközben ő gátlástalanul bombázhat puszis smile-kkal...Megkérdeztem, mármint mi érdekli. Azt felelte, jól esett neki, hogy egy pillanatra így megnyíltam neki és végre nem tett a végére se vigyort se kacsintást. Arra gondoltam, oké, megírom neki, akkor tegyen oda a skalpjai közé...de ez megint annyira gyerekes lett volna. Ott álltam továbbra is lemeztelenítve, fázva és rajta még minden ruha fent volt. Annyit írtam még, hogy örülök, hogy felvidítottam és legyen szíves törölni ezt a beszélgetést. Azt írta, ha akarom, törli, de szó sincs felvidításról. "Amit megéreztél az szerintem a... Mondjuk úgy a szimpátiám." És a végére egy mosolygó smile, amit ekkor már nem éreztem már gúnyosnak. Hát így vettem le életemben először az álarcomat egy olyan helyzetben, amikor abszolút védtelenné váltam. Borzalmas érzés volt. De azt hiszem, ha meg tudom őrizni magamat attól, hogy tovább lépjünk, ez életem egyik leggyönyörűbb emléke lesz. Talán most értem nővé?