A hosszú párkapcsolatokban sokszor kell megbocsáltanunk a másik hibáit, botlásait?

miért a szerelem topicba írod ezt?

sokkal inkább az együttéklés vagy a párkapcsolati topicokba való.

nyilván sokszor kell, arról szól az együttélés, folyamatos alkalmazkodás és meló.

nem froclizás, de amiről írsz, arról nekem nem a szerelem ugrik be, mert ott ezek sokkal természetesebben működnek, az ember odáig van meg vissza, amiről te beszélsz, arról nekem a hétköznapok párkapcsolti nyűgei jutnak eszembe, amikor bizony már látod a másik szarságait, és nemtod hogyan toleráld.

ez már nem szerelem.

Apróbb dolgokat igen.

De megcsalást nem.

23 éve vagyunk együtt.

De ez semmilyen okot nem ad arra, hogy a másik megcsaljon. Hogy azért mert nagyon régóta együtt vagyunk háát egye fene persze kúr**jál félre néha...semmi probléma.

Nem!

A hibáit elfogadni kell. Ha ez nem megy már az elején se, akkor később még úgysem fog sikerülni, csak rosszabb lesz. Senki se tökéletes. Te se.

Botlás alatt megcsalást értesz? Nem, nem kell megbocsájtani. Első percben tisztáztam, hogy nálam a hűség alapvető, első után kidobom. Aki ez után botlik, az már nem fél elveszíteni, nem szeret, és jobb is ha megy az életemből.

Én se azért vagyok hűséges, mert soha senki nem tetszik, vagy nem kezdeményez nálam. De egy helyes idegennel egy pásztoróra nem ér annyit, hogy őt emiatt elveszítsem. Persze, lehet okosan csinálni és reménykedni, hogy sose derül ki. De ha igen...?

Megbocsájtani viszont tudni kell. Van, hogy a másik akaratlanul bánt meg, vagy összevesztek. Ilyenkor tudni kell ezt lerendezni, tanulni belőle, bocsánatot kérni és megbocsájtani. Ha nem így lenne, az első kisebb veszekedés után szakítunk.

De ez sem jelenti azt, hogy a másiknak be kell nyelni bármit! Lásd fent: amikor nem fél, hogy elveszít, és nyugodtan beléd törli a lábát, mert rossz napja van, akkor ideje tovább állni.

Olyan mint a libikóka