Miért szeretünk bele olyanba, akivel nincs meg a közös hang?

ez egy biokémiai pokol, de nem mély, igazi szerelem.

az valami egészen más, abban van öröm, eufória, feloldódás, a révbe érés mámora és nyugalma.

itt 2 szerencsétlen rágja az üres csontot, és csodálkoznak, hogy éhesek maradnak.

az egy városi legenda, hogy az ellentétek vonzzák egymást, pontosan csak annyi igaz belőle, hogy vonzzák, de lehet, hogy egyoldalúan, és ebből stabil, jó kapcsolat sosem lesz.

ellenben hasonló a hasonlónak örül mondás mégiscsak azt jelenti, hogy akit szeretünk,akivel szerelembe esünk, azzal sok közös pontunk van.

hogy te bálványozol valakit, aki le se szar, az rólad mond el valamit, és semmi jót.

nyilván magányos vagy, önértékelési gondjaid vannak, tapadó személyiség is lehetsz, társfüggő vagy simán kakukkol a biológiai órád, amennyiben nő vagy.

ezt a méltatlan, kapcsolatnak nem nevezhető maszatolást a helyedben befejezném, és megőrizve a maradék méltóságomat, lezárnám.

az ovis unokaöcsém is érettebben viselkedik a kid barátnőjével mint ti, harminc plusszosok.