Miért mondja egy férfi, hogy nem szerelmes ha minden jelét mutatja?

Az egyik kolégámmal régóta ismerjük egymást és látom rajta, hogy fülig szerelmes, de makacs és tagadja. Nem, nem kérdeztem rá, hanem magától kezdte rá és hangsúlyozta ki, hogy nehogy azt gondoljam, érez bármit is irántam.

Amikor volt barátom

, akkor folyton féltékenykedett, lehordta mindennek, amikor beteg voltam õ aggódott a legjobban, kézen fogva könyörgött, hogy figyeljek oda magamra, mindenben segít, folyton dícsér, megvéd, együtt lelkizünk, szórakozunk, sokban hasonlítunk, rendszeresen tesz kijelentéseket, miszerint szívesen lenne velem, de noszogatni kell, magától nem lép, sõt,

vannak napok, amikor direkt úgy tesz, mintha észre sem venne, ennek ellenére mindig a közelemben van. És egyébként egy inteligens, humoros emberrõl van szó.

Érti ezt valaki?