Ti elutaznátok pár napra egy olyan sráchoz, akit nagyon kedveltek, de egy országnyival távolabb él?

Van egy tulajdonságom, amit nagyon utálok magamban: kis vaksi vagyok, nem igazán tudom megállapítani, hogy ki mennyire kedvel. Persze csak addig, míg őszintén el nem mondja nekem az illető a véleményét. :)

Most pedig reprezentálom kevésbé szerencsés helyzetemet: mint minden lány, én is "vártam" arra, hogy majd egyszer megtalálom álmaim fiúját. Nos igazából ő talált rám (interpals! :D), de most az a lényeg, hogy ő Németországban él, dolgozó felnőtt (magyar) ember, saját lakással. Én pedig huszonévesen jóformán semmit sem tettem le az asztalra, de remélhetőleg egyszer doktornéni leszek. :) Jól elbeszélgetünk már hetek/hónapok óta, kameráztunk is. Többször mondta már, hogy menjek ki hozzá nyugodtan pár napra, jól elleszünk, elvisz majd ide-oda, sütögetünk is meg ilyesmi, szóval elhívott magához.. Szívem szerint elutaznék hozzá, mert bízok benne és kedvelem is, viszont az agyam közbeszól.. Állandóan.

Halál komolyan nem értem, hogy miért csíp annyira, persze már elmondta nem egyszer, meg kapok bókokat is, de valahogy.. Lehet a távolság/internet teszi, de valahogy nem tudom ezeket 100%-osan elhinni, pedig azt is érzem, hogy nem hazudik és nem hülyeségből teszi ezt, hiszen akkor miért pazarolna rám annyit az idejéből? Nem tudom hogy miért kételkedek, hiszen tök jól elvagyunk, még ha csak írni és kamerázni tudunk egymással. Lehet azért van bennem ez a kétely, mert ő annyival több nálam, nem csak abban, hogy mennyi mindent elért már, hanem személyiségileg is.. Inspirál, és amit nagyon imádok benne, hogy ha esetleg rossz kedvem van, vagy fáradt vagyok, egy kis, vagy éppenséggel nem kis beszélgetéssel vele rögtön jó kedvem lesz, és a fáradtság is elpárolog - még ha este 11 is van. :D Viszont a másik, hogy mivel annyival többre tartom őt, kicsit rombolom is vele magamat, hogy á, lehet ezt nem kellett volna mondanom, vagy ezt nem így kellett volna mondanom, szóval kevésnek tartom magam hozzá.. Hát igen, éljen az önbizalomhiány. Na meg a maximalizmus.. Egyik nap két filmet is megnéztem a beszélgetésünk után (kb. háromhavonta nézek filmet..), annyira bűntudatom volt, hogy mennyi hülyeséget összehordtam neki.. Reggel még is írt nekem. :))

Egyszerűen fogalmam sincs, mit csináljak (szerintem le kéne lőnöm magam :D), mert úgy érzem, bennem/velem van a gond, de nem tudom, hogy micsoda, és hogyan oldhatnám ezt meg.. Vele meg még nem is tudom, hogyan beszélhetném ezt meg, annyira megfoghatatlan dolog ez most bennem.

Szóval lövésem sincs, hogy mit kellene tennem. Ti mit tennétek? :)