A nagy szerelmekben tényleg mindig több a fájdalom mint az öröm?

Nem tudom, de neked nagyon szép lelked van. Ha fiú lennék, lennék a pasid! :-) meg ha nem lennél foglalt.

Kacsint :-)

Ez a nagy szerelem pasiként szerintem leginkább akkor jellemző, amikor már megismerése előtt is nagyon vonzónak tartod a lányt. Akár hetekig is álmodozol róla. Aztán lehetőséged lesz megismerni is és a személyisége is megfog, nem ábrándulsz ki, sőt... Ha ezek után ez a szerelem beteljesül, viszonozva lesz, na, az a legjobb érzés a világon! És egyben a legkínzóbb is. Mindig látni akarod. Mindig azt akarod, hogy melletted legyen. Minden egyes perc, amit nélküle töltesz el, szinte fáj. Ha vele vagy, már előre azon gondolkodsz, hogy sajnos nemsokára mennie kell...

Viszonzatlan szerelmek természetesen kellemetlenek alapvetően, de nekem valahogy mégis jó és hangulatos időszaknak tűnnek, főleg visszamenőleg. Érzelmileg gazdag időszakok ezek, érzelmi hullámvasutak. Engem mindig motiváltak ezek a szerelmek. Erősödtem. Amikor nem volt ilyen "múzsám", visszaemlékezve, gyorsan eltelt időszakok voltak, semmi emlékezetes nem történt, nem emlékszem érzelmileg gazdag pillanatokra sem, legyen az negatív vagy pozitív. Az érzelmes filmek sem kötöttek le.

Szóval ezekben az viszonzatlan szerelmes időszakokban éreztem, hogy élek, ha már viszonzott nem volt.



Sajnos Kérdező, ez így van. Ezekről persze a romantikus regények, filmek már nem beszélnek. A fájdalmas szakítás mindig a stáblista után történik ugye...

A viszonzatlan szerelemre pedig ez hatványozottan igaz.

Az igazi szerelemmel úgy vannak az emberek, mint Columbo feleségével. Mindenki beszél róla, csak senki nem találkozik vele.

Érdekes, én mindkettőt átéltem, tizenéveim végén, lányként. A viszonzatlan szerelem maga a pokol. Mikor minden reggel arra ébredsz, hogy vajon mit csinál a másik. Örülsz, ha estig nem jut eszedbe, mert addig sem szenvedtél. Másfél év után már nagyon unod, hogy mindennap ugyanaz a fájdalom, ugyanúgy eszedbe jut reggel-este... Ha meglátod egy héten egyszer az utcán, már jó napod volt aznap, mert láthattad.

Aztán fordult a kocka, viszonzott lett a szerelem, az maga volt a mennyország. Három hónap múlva két hétre el kellett mennem, azt alig bírtam ki nélküle, úgy hiányzott. Azóta évi egy hét távollétet jól tolerálok, aztán hiányzik. A szerelem azóta nem fáj, csitult, de mélyült, és rengeteg erőt és boldogságot ad. Ennek 23 éve. Ilyen is van.

Az egyest én is aláírnam.

Nálam is a plátói szerelem van jelen leginkább. Igaz