Lányok/hölgyek/nők, milyen volt az első fiú, akibe beleszerettetek?

15 évesen, egy osztálytársamba szerettem bele. Félhosszú hajú, nagyon vékony rocker srác volt, félig arab (mielőtt valaki pofázni merészelne erre, elmondanám, hogy csak az apukája arab, és nem arab országban nevelkedett, és egész kicsi korában elhagyta az apja, tehát semmi köze a migránsokhoz, nem muszlim, és nem is tud arabul, sőt, még külsőre sem volt egzotikus, fehér bőrű, kék szemű). Nagyon kedves, udvarias volt, teljesen máshogy viselkedett, mint a többi fiú osztálytársam, sosem "bókolt" bunkó módon a lányok "csöcsére", nem fogdosott senkit, tudott udvarolni. Igazi gentleman volt már tinisrácként is. Több, mint 3 évig voltam belé szerelmes. Nem volt felém közömbös, de kapcsolat nem alakult ki közöttünk (sokáig nem volt kapcsolata egyáltalán, mert nagyon sérült volt lelkileg, nem tudott tartós kapcsolatot kialakítani), de barátság igen, meg egy kis szerelmi dráma, vele volt az első csókom is.

Azért szerettem bele, mert lelkileg gazdag volt, kedves, nagyon okos és külsőre is megtetszett. Az a vicces, hogy akkor még ki sem alakult az ízlésem, elsőre nem is tetszett külsőre, de pár hónap után őt láttam a világ leghelyesebb srácának. És azóta is főleg a magas, vékony alkatú srácok tetszenek. :)

14 évesen az osztálytársamba szerettem bele nagyon, csak elmentem a suliból 9. osztályban és sosem volt alkalmam elmondani neki vagy lépni valamit. Egyszer ölelt meg, mert megjavítottam neki a lejátszóját, az volt a mennyország.:))) Utána emlékszem, 9.-ben leutazott a haverjával hozzánk (vidéken jártam gimibe), aztán valahogy megszakadt a kapcsolat. De mindig is úgy értelmeztük ezt egymással szemben, hogy barátság... Érettségi évében futottunk véletlenül össze, akkor már volt párom. Elmondtam neki végül, mi volt a helyzet poénból és fogta a fejét, hogy te jó ég, ő is mennyire odáig volt értem.:D Az egyik kedvenc keserédes sztorim.:)

Hosszú, állig érő haja volt, amit a szemébe söpört (nem, nem azért, mert akkor volt az a nagy emo korszak, azóta is úgy hordja), osztályelső volt, ő beszélt a legjobban spanyolul. Kicsit ducibb srác volt, de velem egymagas. Nagyon értelmes, már akkor is nagytudású fiú volt, csomó dologhoz értett, de olyan kis szolid maradt mindig, kicsit talán elvont (Dalí rajongó volt, imádta az ilyen beteg művészzenéket, aminek semmi dallama meg értelme, meg ilyesmi). Én is komoly voltam, talán azért is értettük meg egymást abban az állatkertben.:D

Sajnos nem találom Fb-n, nem tiltott le, ez biztos, de eléggé a rendszer ellen volt, nem szerette az ilyen közösségi oldalas témákat régebben sem. És sajnos azt sem tudom, hol lakik a városon belül vagy hova jár... De ha még egyszer valaha összefutnánk, nagyon-nagyon hajlanék arra, hogy próbáljuk meg, így lassan 8 évvel később is.:)

Általános iskola és az osztályban a legokosabb fiú volt. Lenyűgözött a tudása, a humora. Eleinte észre sem vett engem, eminens tanuló volt, még osztálybulikba sem járt.

Hamar elmúlt a dolog, más lányba volt szerelmes.

Középiskolás korunkban és már felnőtt korban munkából hazajövet futottunk össze néha. Összetalálkoztunk a héven, vagy reggel ugyanabban az időben indultunk dolgozni. De ekkor már bőven nem érdekelt :).

16 voltam, ő 20.

Nálam kicsit magasabb, vékony, barna hajú-szemű, kecskeszakállas.

A barátnőm testvére, de végül nem jöttünk össze, a barátnőm óva intett tőle.

Tiszteletlenül bánt a lányokkal (velem nem, de csak meg akart fektetni), piált, balhés volt, szóval alapból kizáró ok volt már akkor is, de külsőre imádtam :D

A vőlegényem barna hajú, barnászöld szemű, kecskeszakállas :D