Jól gondolom hogy ez így van? Vagy csak akkor működőképes a kapcsolat ha az első verzió van már az elejétől fogva?

Inkább a második verzió esélyes. Szerintem a “szerelem első látásra” nagyon felületes, előítéleten alapszik, gyakran csalódás a vége. Tini koromban éreztem ilyent, amikor nagyon elszállt voltam és bárkivel eltudtam képzelni a jövőmet, meg házasság happy end, akit nem is ismertem, csak úgy ránézésre. Szerintem elég gyerekes mentalitás kell ehhez.

Ma már igénylem, hogy megismerjem közelről azt, akivel együtt akarok lenni, tehát az ilyesmitől nem első ránézésre lelkendezem.

Tény, hogy szerelmes lehetek valakibe első látásra is úgy, hogy később megismerem és mégjobban megbizonyosodom az érzéseimről, de ahhoz nincs lelkem, hogy naívan áhítozzak valaki után, akit még nem ismerek.

Én soha nem voltam egy hirtelen szerelmes típus :) a jelenlegi barátommal mikor találkoztunk a vonzalom megvolt, sokat beszélgettünk csináltumk közös programokat.

7 hónapja vagyunk együtt és most kezdem érezni hogy szerelmes vagyok belé. :))

A mély őszinte tartós érzelmekhez idő kell! Főleg azért mert így látod a másik ember valós énjének hibáit is. :) s ha ezekkel együtt tudod szeretni elfogadni az nagyin szuper dolog.

Az első látásra szerelem szerintem nem létezik. Vagyis lehet hogy van ilyen de az inkább erős vonzalom. De nem lehetsz olyanba igazán szerelmes akit nem ismersz. :)

24N