Férfiak! Volt olyan szerelmetek akin igazán sosem tettétek túl magatokat?

Az exem elvitte a kutyát. Na az fájt.

Nő? Ugyan azon könnyen.

Nem mondanam, hogy nem tettem volna tul magam. Boldog parkapcsoaltban elek evek ota es meg vagyok elegedve az eletemmel is.

De olykor-olykor eszembe jut a mult is. Nem tudom, hogy ez annak szamit -e, ha elelmelkedem azon, hogy mi lett volna, ha... ez nem jelenti azt, hogy megbantam volna, vagy megvaltoztatnam a dolgok menetet visszamenöleg, ha tehetnem. De mely nyomott hagyott mennem. Szep emlekek, de fajdalmas emlekek is. Ezek az evek is hozzajarultak ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok es igy reszesei a jelenemnek is.

Igen, még középsuli utolsó 2 évében - utolsó évbe csak miatta jártam (érettségi már megvolt).

Jó volt, mert 5 tanár, és 2 diák amolyan ellenség volt, mindig közénk akartak állni, így nem csak a szerelem volt élvezetes, hanem 7 ellenséggel állandóan harcolni, és persze engem utolsó nap ki is rúgtak, és messzire kerültünk egymástól, a távkapcsolat nem működött.

Emlékszem, az első munkahelyemen a pozitív hozzáállásommal, lendületemmel, és a harci szellememmel az üzleti tárgyalásokon elsöprő sikert arattam, szépen ívelt felfelé a karrierem, olyannyira, hogy végül saját vállalkozásom lett.

Szóval ennyit mindenképp profitáltam belőle, és azért tervben van, hogy (véletlenül) összetalálkozom a csajjal - jó lenne így évek távlatából folytatni, és milyen könnyű lenne ellenségek nélkül :)

28/F