Volt már viszonzatlan szerelmetek? Ha igen, hogy jutottatok túl rajta?

Hát, nekem egy év kellett hozzá, de most már tudom, hogy nem is konkrétan szerelem volt ez, vagy nem is magába a személybe voltam szerelmes, hanem csak szerelemre vágytam. Nem is nagyon ismertem.

Ja meg nekem még az segített, hogy eljártam bulikba, ahova ő is és láttam, hogy milyen ordenáré módon viselkedik.

Persze.

Amint rádöbbentem, hogy a dolog viszonzatlan (és az is marad), egyre inkább megláttam a hibáit is.

A többi meg már történelem.

1 év, Kérdező? Az semmi, lópikula.

Én - írd és mondd - 17 éve (!!!) cipelem magammal az akkori szerelmem súlyát. Sajnos rossz híreket kell közölnöm veled. SOHASEM fogod tudni elfelejteni. Aki igazán tud szeretni, azt sajnos a sírig, a szíve utolsó dobbanásáig el fogja kísérni a plátói kedvese emléke. Tudom, hogy szomorú, és sajnálom, ha megbántottalak, de ez az igazság, nincs értelme ragozni meg szépítgetni. Próbálhatsz tenni ellene, de hosszútávon nem fog beválni semmi.

Kereshetsz mást - fél év után elkezd döglődni a kapcsolat, és előbb-utóbb szétváltok.

Mehetsz pszichológushoz - megkapod tőle hogy hülye vagy, és ugyanott tartasz, ahonnét elindultál, csak elpisáltál egy rakás pénzt a semmire.

Távol tarthatod magadat mindenféle párkapcsolattól, és csak az ő emlékének élhetsz - egyedül öregszel meg (bár még ez is jobb mint egy félszívvel fenntartott pótkapcsolat).

Az igazi szerelem sohasem hal meg.