A barátnőm súlyosan sérült lelkileg, (gyerekkori traumák), hogyan tudnék a magam módján segíteni neki?

Jár pszichiáterhez, és már nincs olyan rosszul, (vagyis hol jobb időszakai vannak, hol rosszabbak). Néhány hónapja pánikrohamai voltak, és sokszor vannak rémálmai. Amikor megismertem az önbecsülése minden alatt volt, és most megint kezd visszaesni. Mostanában már nem pánikol, a terápia segített valamennyit, de néha minden ok nélkül dührohamai vannak, nagyon ijesztő, olyankor nem tudom mit csináljak.

Nemrég tudtam meg, hogy kamasz korában drogozott és vagdosta magát, egyszer megpróbált öngyilkos lenni, de hát azok után amiket minden nap átélt, nem is csodálkozom.

Szeretem, imádom őt, és puszta kézzel tudnám megfojtani az egész családját akik ezt tették vele (nem akarom részletezni, hogy miket csináltak, elég annyi, hogy a bánásmódjuk miatt ide jutott). Emellett hihetetlenül tisztelem is, hogy talpra tudott állni, van rendes munkája, okos, rendes lány, ki tudott emelkedni abból ahhonan jött, ehhez pedig elmondhatatlan lelki erő kellett. De rettenetesen féltem is, mert néhány hónapja nagyon megijesztett mindenkit a pánikrohamokkal, azóta meg állandóan rémálmai vannak, félek, hogy visszaesik, megpróbál ártani magának, depressziós lesz, bármi, nem tudom, hogy hogyan tudnék segíteni neki túljutni mindenen, hogy mit tudnék tenni azon kívül, hogy ezerszer elmondom és kimutatom, hogy szeretem és mellette állok, de már én is kezdek belefásulni az egészbe, van, hogy nagyon türelmetlen vagyok vele, pedig nem kellenne, és közben nagyon félek, hogy nem vagyok elég ahhoz, hogy segítsek rajta! Azt akarom, hogy semmi fájdalmat ne érezzen, hogy ne kelljen soha többet így szenvednie, mert annyira nem ezt érdemli!!

Szerintetek mit tudnék tenni, hogy átvészeljük mindezt?

Lassan két éve vagyunk együtt, 29/F 27/N