Visszautasítottál már egy megbeszélt találkozást valakivel, aki nagyon vonzott, főleg lelkileg (de testileg is), mert rájöttél, hogy félsz attól, hogy beleszeretsz és az most nem működhetett volna, mert párod van?

Alaphelyzet: Férfi vagyok. És van egy hölgy, akire felfigyeltem. Mindkettőnknek van párja. Sajnos az enyém már egyszer félrelépett (szerelmes lett, de nem feküdtek le), de megbocsájtottam. Nem volt könnyű, nagyon fájt, de nem adtam fel. Sajnos a kapcsolatunk azóta már nem olyan, mint régen volt, nincs benne az a rajongás a másikért, de igyekszünk a legtöbbet kihozni belőle. Néha nagyon nehéz, de próbálkozunk, próbáljuk a szerelmet újra megélni. Néha fel-fellobban valami, de lelkileg már nem nyújtja azt, mint régen. Sokat gyötrődöm emiatt és a párom se tudja igazán őszintén kijelenteni, hogy boldog. A szóban forgó hölgyet 2 évvel ezelőtt ismertem meg a munkahelyemen. Többször beszélgettünk, mindig semleges dolgokról, időnként segítettünk egymásnak különböző problémák megoldásában, ötleteket adtunk, stb. Nem kerestem kifejezetten a társaságát, de ha éppen összefutottunk, hihetetlen jókat tudtunk beszélgetni bármiről. És ez így ment az elmúlt 2 évben. Egyszer csak ráeszméltem, mennyire megfog az az értelem, egyenesség,optimizmus, ami a tekintetéből árad. Nem hivalkodó, a maga egyszerűsége, kedvessége, lelkesedése hatott rám pozitívan. Többen is megjegyezték körülötte, hogy ritka kedves nő. Mindig nagyon kellemesen éreztem magam a társaságában. És ha valamiért nem jött be dolgozni, kezdett kicsit hiányozni, de ebbe nem akartam belelovalni magam, lévén mégiscsak van párom és vele kéne előbb rendeződnünk valamilyen irányba. Egy idő után viszont észrevettem, hogy a beszélgetések alatt kialakult valami furcsa zavartság,idegesség is köztünk, de egyben öröm is. Csak zavartan bámultunk egymás szemébe. Nem mertem sokáig nézni, mert tudtam, hogy neki is van párja, még ha gondjaink is vannak. Ő is el-elkapta a tekintetét, de volt, hogy sajnos hosszabban ott maradtunk egymásnál. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, egyszerűen ott volt. Néha nem ismertem magamra, mi a fene van velem. Igyekeztem eltolni magamtól az egésztől, legalábbis az érzelmi oldalát. Végül úgy alakult, hogy megbeszéltünk egy találkozót múlt szerdára (én javasoltam),hogy beszéljünk arról, mi ez az egész. A hölgy nagyon örült neki, ezt meg is írta és pár szót váltottunk arról, hogy hasonló érzéseink és gondolataink vannak egymásról, de mivel van párunk, ez pusztán csak egy baráti beszélgetés lenne. Aztán sajnos ez nem valósult meg mégsem. Kedden a hölgy megírta, hogy ne haragudjak, de úgy érzi, félne találkozni velem (ide egy mosolygó arcot rakott), és hogy ne értsem félre, ezt nem negatívan mondja. De szívesen beszélget velem továbbra is, és reméli nem haragszom meg rá.

Gondolhatom azt, hogy attól fél, hogy ha találkoznánk, akkor belém szeretne és a mostani párkapcsolata bajba kerülne? Ezért írta, hogy ne értsem félre, nem negatívan mondja? Nála sincs minden rendben otthon, erre utalt is egyszer. Igazából nem szeretnék semmilyen problémát okozni neki, ezért elfogadtam, mégha kicsit fájó is ez. Ha nem is lett volna semmi köztünk, jó lett volna kibeszélni ezt a furcsa érzést, mert így minden újratalálkozásnál még mindig ott van ez az egész. Nem szeretném megcsalni a páromat én sem (vagy ez már az?), még akkor sem, ha ő ténylegesen megcsalt engem. Ha szeretnék is valamit ettől a hölgytől, előbb nyilván a párommal kell a saját gondunkat rendezni. De nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel, ami ott van köztünk, akárhogyan is tekintek rá. Nyilván azt sem szeretném, ha a hölgynek gondja lenne ebből. Érzem, hogy ha találkoznánk, valami robbanna. Pozitív értelemben. Viszont nagyon szeretek beszélgetni vele és továbbra is találkozni fogunk a munkahelyünkön. Egyszerűen szeretem hallgatni a gondolatait, jó érzés a szemébe nézni, valahogy lelkileg megnyugtat. Olyan, mintha lelki társam lenne. Sose éreztem még ilyet, pedig tapasztaltam már ezt azt az életben. A mostani párommal sem éreztem ezt. Valahogy ez mindig hiányzott a kapcsolataimból, és most ébredtem rá, milyen fontos is ez. Nem is igazán hittem benne, bár mindig nagyon igényeltem, hogy ennyire egy hullámhosszon legyek valakivel. Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Nyilván az a nehéz benne, hogy napi szinten találkozom a hölggyel. Értelmes,érett válaszokra várnék.