Van aki tényleg úgy gondolja, hogy egy jó párkapcsolathoz nem kell szerelmesnek lenni, elég a szeretet?

"ott nem fog elmúlni a rózsaszín ködös szerelem sem"

De igen, meg fog változni. Ha azt várod, hogy nem, akkor válás lesz a vége. Majd nyudíjas korodban beszélj erről.

Cole Weeks-el egyetértek.

Persze, ha elmúlik a szerelem, lehet mást keresni, de gyerekkel már nem kéne annyira ugrálni, ha egyébként megvan a szeretet és tisztelet, mert a hirtelen jött szerelem el fog múlni hamar.

Én azt mondom, hogy akkor lehet párkapcsolatról és ezáltal JÓ párkapcsolatról is beszélni, ha már eltűnt a szerelem, és ténylegesen szeretik egymást.

Ha valaki 10 éve együtt él a másikkal, és 10 év után is ugyanazokat a reakciókat vált ki a másik jelenléte, mint "hősszerelmes" korában, az vagy nem volt akkor se szerelmes, vagy pedig klinikai eset. A szervezetünk alkalmazkodik, hozzászokik a változásokhoz, a szerelem pedig pont egy ilyen változás. Olyan nem létezik, hogy valaki szerelmesen élje le az életét. Pont. Olyan igen, hogy olyan magas fokú szeretetben és kölcsönös tiszteletben, ami valóban ritka.

Nálam meg vannak azok a konkrét tényezők, amelyektől szerelmesnek érzem magam. Akkor érzem, ha valakinek tetszik a kinézete, viselkedése, ezzel vonzalmat ébreszt bennem.

Szeretetet érzek az iránt, akit jó embernek tartok, de ha nem vonzódok hozzá, akkor nem tudok együtt lenni vele.

Nem tudom másoknak mi határozza meg ezt az érzést. De ha valakibe szerelmes lettem, akkor általában nem múlik el az érzés. Eddig sosem szakítottam ilyen okból, inkább veszekedések, konfliktusok, a bizalom hiánya miatt.

"a párkapcsolathoz SZERELEM kell, erős szövetség.

ha ezt valaki tagadja, tegyen egy szívességet, ne éljen párkapcsolatba.

sok a párját és önmagát csaló, kapcsolatfüggő hülye"

Magamra vehetném és lepontozhatnálak sértettségből de teljesen igazad van, én ezt a saját káromon tanultam meg... :) Nemrég vetettem véget egy ilyen kapcsolatomnak amit már évek óta húztam, nem volt könnyű de rájöttem, hogy gyáva vagyok és félek ennyi idő után egyedül lenni. De a is közrejátszott, hogy nem akartam bántani a páromat és aggódtam érte, hogy fog boldogulni majd nélkülem. Igazából teljesen egyetértek, a JÓ párkapcsolathoz szerelem kell. Nyilván nem lesz ugyanolyan az érzés 25 év után mint fél év után de a lényeg szerintem megmarad, mások szavaiból erre következtettem én sajnos nemtudom. Talán egyszer majd igen :)

"Régen nem azért volt annyi tartós kapcsolat, mert az emberek jobbak voltak, hanem mert képesek voltak elfogadni egymást, és kitartottak egymás mellett "

Meg a nagy lóf.t-, azt. NEM LEHETETT elválni ember, mert kiátkozták őket a városból is. Plusz a házasság elsősorban vagyonközösség volt, amit nem lehetett felbontani, mert az egyik fél földönfutó maradt volna. Családi nyomásra, a vagyon miatt házasodtak, nem szerelemből. Úgy éltek egymás mellett mint a lakótársak, nem mint egy pár. Persze, hogy tovább tartott hiszen mindkét félnek érdeke volt a házasságban, és nem tudott kilépni belőle.