Kiszeretni valakiből, közben az életed része marad?

Beleszerettem a legjobb barátomba akinek évek óta van párja. Elég gagyi helyzet. (persze nem mondom el neki) Középsuliban találkoztam vele, és első nap összebarátkoztunk, akkor már együtt volt a jelenlegi párjával. Tényleg a "csak barát" kategória volt, de aztán rádöbbentem hogy mennyire kedves és szép, és egyre többet gondoltam rá... Próbálom úgy kezelni, hogy ez csak testi vágy, hogy csak a kinézetének szól, mert ezt sokkal könnyebb lenne feldolgozni és leküzdeni, de azt érzem hogy ez önbecsapás. Tényleg szeretem, az összes hibáival és minden bajával együtt is, rengeteg mindent éltünk át közösen, láttuk egymás legrosszabb arcait is...

DE van párja, aki szereti, tiszteli, tervezik a közös jövőjüket, és hiába álmodom a lelkem mélyén más végkifejletről (mert egy féltékeny, utolsó sz.. ember vagyok), tudom, hogy én nem adhatnám meg neki ezt a törődést és biztonságot, sőt még veszélyes is lehetne ha én lennék a párja (nem fejtem ki, bonyolult). Meg mégiscsak a legjobb barátom, nem vagyok olyan f... hogy önös érdekekből el..sszam a kapcsolatát...

Azt akarom hogy újra a barátomként szerethessem, tisztán és testvériesen, mert nem bírnám elveszíteni, nem akarom elhagyni, messzire költözni és megszakítani vele minden kapcsolatot (pedig úgy érzem ez lenne az egyetlen megoldás) pedig ha nem sikerül kilépnem ebből a plátói szerelemből egy életre belerokkanhatok... Mielőtt beleszerettem voltak szerelmeim, kisebb fellángolásaim, de mióta rájöttem hogy szeretem mindenkit hozzá mérek, senki nem tud tetszeni nekem (még olyan szinten se hogy vonzónak találjam, és pornót se nézek, mert csak az jut róla eszembe, akit nem kaphatok meg...)

Mit tehetnék hogy visszakapjam a legjobb barátomat? Hogy mászhatnék ki ebből a gödörből?

Köszönöm, ha végigolvastad és válaszolsz. (lehet hogy nem ez a megfelelő kategória, de nem tudom hova rakjam a kérdést)