Lehet valakibe örökre szerelmes az ember?

Lehetek valakibe örökre szerelmes? Kétszer voltam szerelmes. Amikor tudtam,hogy ez most tényleg az! Viszont nekem a második volt az "igazi". Az első barátommal (mostanra ex) is éreztem, hogy hogy fontos vagyok neki. De csak később a második férfinál éreztem azt,hogy ő törődik is velem, gondoskodás és szerelem ezeket tapasztaltam meg, nem tudom,hogy hogyan lehetett,de valami nagyon mély kapocs alakult ki köztünk. És sajnos senki nem érhet a nyomába. Hiàba próbáltam mással ismerkedni, hiába volt nagy a távolság köztünk egy ideig,mégcsak a kapcsolatot sem nagyon tartottuk, de akkor is ott volt ő..nem éreztem senki mással azt amit vele igen. Senkiben nem tudok megbízni annyira,mint benne. Sőt, elmondani sem merek sok mindent,nem merek önmagam lenni,tényleg önmagamat adni.

Viszonylag "nagy" a korkülönbség köztünk. Majdnem 10 évvel idősebb nálam. Hol gondot jelentett, hol pedig pont ez az a tényező, ami jobban összekovácsolt bennünket és inkább előny volt,sokkal több pozitívuma volt.

2 év 3 hónapot voltunk együtt. Nagyon sok mindent tanultam tőle,kicsit megváltoztam időközben,sokkal komolyabb lettem,nem vagyok már olyan forró fejű és kétszer átgondolok mindent mielőtt cselekednék. Én elég problémás voltam eleinte,amikor összejöttünk. Aztán kb egy év után megcsaltam. Nem jelentett az illető semmit,csak egy barátom volt. Önszántamból mondtam el a páromnak, nem azonnal. Majdnem egy hónapig titkoltam előtte, de akkoriban pont nem is találkoztunk sokat és szex sem volt így. De amikor lett volna, akkor megszólalt a lelkiismeretem és elkellett mondanom neki,ennyivel tartoztam. Nem azonnal,de megbocsájtott nekem. Ezt a mai napig nem tudom elhinni. Nagyon sokként érte, sokat veszekedtünk pár napig,aztán leültünk beszélni higgadtan és akkor azt mondta szeretne nekem megbocsájtani. De nem ment neki olyan könnyen. Ugyan még együtt maradtunk 1 év pár hónapot,de sokszor bizalmatlan,gyanakvó volt és nem is rendezett sosem jelenetet, kétszer azonban előfordult,hogy "leskelődött" utánam és akkor kiborult a bili,de mindig megbeszéltem vele a dolgokat és együtt maradtunk. Csak aztán felbukkant az exem,akivel amúgy jóban voltam és szinte semmit nem beszéltem vele,(ő máshogy látta) nem igazán találkoztunk, csak jóban maradtunk és max 3x ha összefutottunk mesélni egymásnak. Akkor lett vége a kapcsolatomnak. Haza mentem és mondta ő most szépen összapakol és vége,nem bírja tovább.

De három év elteltével megint egymásba botlottunk, és most pár hónapja már megint együtt vagyunk. Minden a legnagyobb rendben van, dolgozunk azon hogy rendeződjön minden,de adott nekem megint egy esélyt. Ezt már nem puskázom el!! Soha! Nagyon sokat tanultam a történtekből.

Szerintetek is csak a legerősebb szerelem élheti ezt túl, ha érezzük, hogy partnerünknek is ugyanolyan fontos a szerelem, ugyanannyira kötődik hozzánk?

Lehet igaz szerelem egy életen át?

Mellette sosem múlt egy pillanatra sem az az érzés hogy gyorsabban ver a szívem vagy zavarba jövök,tényleg gombocót érzek a torkomban, vagy már fáj,...annyira szeretem őt! Ez egy életen át kísér szerintem mindkettőnket és akár egy nem várt találkozás is előhozhatja,ahogy az megtörtént. Nagyon boldog vagyok és szerintem most már bármi akadály jöhetne együtt legyőznénk,megbírkozunk vele. Lehet korai,..mások szerint, de jegyesek vagyunk és jövőre már az esküvőt tervezzük.

Szerintetek is létezhet tehát igaz,örökké tartó szerelem? Nektek mi a tapasztalatotok?

Ui: bennünket talán az köthet össze,hogy sok rossz dolgon együtt mentünk keresztül. Ez hamarabb összekovácsolt bennünket mint egy pár napos kiruccanás y helyre.