Normális, ha inkább megölném magam, minthogy elveszítsem?

Ő az első szerelmem is egyben,18 évesen jöttem vele össze,évfolyamtarsak voltunk. Volt persze hullámvölgy a kapcsolatunkban,de mindent meg tudtunk beszélni. A párom áll hozzám a legközelebb,az érdeklődésünk is hasonló,így állandóan van témánk. Együtt élek vele,egymással tervezzük a jövőnket is,a házasságról és a gyerekvállalásról is ugyanaz a véleményünk. Félek mégis,mert még soha nem éltem át egy szakítást se. Amíg mások megkeményedtek,én inkább elengedtem magam és teljes szívből szeretem a párom. Ha történne valami vagy szakítanánk,akkor szinte biztos vagyok benne,hogy nem akarnám folytatni az életemet. Szerintetek normális,hogy ezt érzem? Vagy mindenki így van ezzel,aztán mégis túléli a szakítást?

23l