Az eszemmel tudom, hogy jobb, hogy szakítottunk, most mégis magam alatt vagyok és szívesen megölném magam. Ez normális? Mit tegyek?

1 évig voltunk együtt a párommal és az utóbbi 9 hónap nem volt jó, néha boldog voltam vele 1-2 hétig de többségében rossz volt, nagyon sokat gondolkodtam szakításon, de aztán bocsánatot kért meg én is akartam esélyt adni a dolognak, szerelmes voltam tehát nem akartam elengedni, reménykedtem hogy jobb lesz. Nem lett. Most eljutottam arra a pontra, hogy szakítok, de amikor kimondtam ő egy utolsó esélyért könyörgött, megkapta. Aztán amikor az én hibámból vesztünk össze valamin, szakított. Ezt nem tudtam elfogadni, szörnyű volt, most én kértem egy utolsó esélyt de ő nem adott.

Itt a nagy vágyam, végre megszabadultam tőle, tudom hogy nemsokára jobb lesz és minden helyre áll mert nagyon leépített a kapcsolat, mégse tudok neki örülni. Én nem tudtam vele szakítani, csak az volt a megoldás, ha ő szakít és nem enged vissza.

Sosem akartam öngyilkos lenni de most legszívesebben megtenném...