Miért reménykedem még mindig ‘titkon’?

Hülyén fog hangzani ez a leírás. Meg mindig titkon reménykedem abban, hogy ujra összejövünk az exemmel. Hónapokkal ezelőtt lett vege, azóta nem is beszeltunk, csak néha osszefutunk de rendszerint keresztül nézünk egymáson. Na mármost nekem az a problémám, hogy meg mindig reménykedem abban, hogy megint minden ugy lesz mint régen. Például: egy buliban jöttünk ossze, mióta szakitottunk ha elmegyek bulizni mindig ugyanazt csinalom, mint aznap mikor osszejottunk. Buli elott figyelek arra, hogy ugyanabban a ruhában menjek, ugyanaz az ágynemű legyen felhuzva mint akkor stb. Értitek remelem. Es ez kb minden cselekedettem igy van. Kezdetben szakítás utan atrendeztem a lakast, mindent máshogy csináltam, de aztán egy idő utan vissza rendeztem hatha ez visszahozza (tudom, hogy hülyeség :D), ugyanoda ültem a vonaton, ugyanazokat csináltam stb. Nagyon idegesítő dolog ez is es szeretnek erről leszokni, mert elég betegesnek tűnik. Tény, hogy felek a változásoktól, de azert ennyire nem kene. A józan eszem felfogja, hogy ezek a dolgok nem hozzak vissza en megis reménykedem benne a szívemmel, kb mindennap ugy kelek, hogy na majd ma talán. Van valami tanacsotok hogy szabaduljak meg ettől az érzéstol? Szornyu. (Pszichológust ne javasoljatok, azert ezen kívül normális vagyok, elem az eletem, nem depizek folyton otthon de mar jo lenne túllépni es azert ugy hiszem magamtol is képes vagyok ra)

21/L