Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért reménykedem még mindig ‘titkon’?
Hülyén fog hangzani ez a leírás. Meg mindig titkon reménykedem abban, hogy ujra összejövünk az exemmel. Hónapokkal ezelőtt lett vege, azóta nem is beszeltunk, csak néha osszefutunk de rendszerint keresztül nézünk egymáson. Na mármost nekem az a problémám, hogy meg mindig reménykedem abban, hogy megint minden ugy lesz mint régen. Például: egy buliban jöttünk ossze, mióta szakitottunk ha elmegyek bulizni mindig ugyanazt csinalom, mint aznap mikor osszejottunk. Buli elott figyelek arra, hogy ugyanabban a ruhában menjek, ugyanaz az ágynemű legyen felhuzva mint akkor stb. Értitek remelem. Es ez kb minden cselekedettem igy van. Kezdetben szakítás utan atrendeztem a lakast, mindent máshogy csináltam, de aztán egy idő utan vissza rendeztem hatha ez visszahozza (tudom, hogy hülyeség :D), ugyanoda ültem a vonaton, ugyanazokat csináltam stb. Nagyon idegesítő dolog ez is es szeretnek erről leszokni, mert elég betegesnek tűnik. Tény, hogy felek a változásoktól, de azert ennyire nem kene. A józan eszem felfogja, hogy ezek a dolgok nem hozzak vissza en megis reménykedem benne a szívemmel, kb mindennap ugy kelek, hogy na majd ma talán. Van valami tanacsotok hogy szabaduljak meg ettől az érzéstol? Szornyu. (Pszichológust ne javasoljatok, azert ezen kívül normális vagyok, elem az eletem, nem depizek folyton otthon de mar jo lenne túllépni es azert ugy hiszem magamtol is képes vagyok ra)
21/L
válasza: válasza:Nincs esély az ujrakezdesre? Ha van rá esély, beszélj vele.... lehet ő is a te üzenetedre vár.
Ha nincs esély, akkor foglald el magad valamivel, ami eltereli a gondolataid....pl sport, barátok, v.milyen tanfolyam. De leginkább az idő múlása fog ezen segíteni szerintem. Kemény dolog, de sokan vannak ezzel így, próbáld meg agyban feldolgozni és továbblépni.
Sajnos nincs esély, szakítás utan sokáig próbálkoztam, mindig elutasított: ‘jobbat erdemlek, jobb lesz igy’ blabla. Utana meg nagyon nagyon sokáig remenykedtem, hogy hatha ‘észhez ter’. Talán mar most kezdtem realizálni, hogy vege es felesleges a remény. Viszont ezek a titkos dolgaim meg mindig megvannak (amiket fent is említettem), ezek nem szándékosak. Ha tudnam leallnek vele, de meg mindig ott a remény a szívemben hiába mondom azt az anyámmal, hogy mar nem erdekel.
Lefoglalom magam egyébként, tanulok, sportolni járok, baratokkal beszelgetek, családdal nagyon sok idot töltök es szabadidomben olvasok, videókat nézek ilyesmik. Megis meg ez a pici remény el bennem hiába is próbálom tagadni es elnyomni es ez szornuy
válasza:Azert csinalok mindent ugyanúgy, mert a tudatalattim reménykedik, hogyha minden ugyanúgy van akkor vissza fog jönni. Próbálom mondogatni magamnak, hogy nem erdekel meg tulleptem de hibába hitetem el magammal felületesen, belül tudom hogy nem igy van es folyton szomorú vagyok emiatt.
Egyébként sok dolgon nem is tudnék változtatni, mert az eletem meg mindig ugyanaz maradt (suli-otthon-család) maximum munkát tudnék szerezni, de arra a tanulás miatt nincs idom. Sulit nem fogok es nem is tudok emiatt most változtatni, se pedig lakhelyet (saját lakásban lakom úgyhogy nem lehetséges az albérlet változtatás). Barataim is ugyanazok, úgyhogy Ja. Folyamatosan csak reménykedem es ezt a reményt akarom magamban megölni valahogy, de nem megy, ezért lenne jo pár tipp :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!