Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már olyan veletek, hogy valakit sehogy nem tudtatok elfelejteni? Évekkel később is álmodtatok az adott személlyel?
Adott egy "beteljesületlen" szerelem, évekkel ezelőtt, annak is sok éve, hogy egyáltalán láttam ezt az embert, nekem már gyerekem is született, mégsem tudom őt elfelejteni. Most is vele álmodtam, és minden nap eszembe jut.
Egyedülálló anya vagyok, nem azért gondolok rá, mert most egyedül vagyok, hanem sosem tudtam túl lépni rajta..
Ez mikor múlik már el?? Tapasztalat valaki?
Hát nem tudom.. Mi nagyon gyerekek voltunk akkor, ezért alakult így.
Most neki van kapcsolata (aki addig barát volt, míg én is ott voltam). Nem akarok nekik rosszat, a szakításukat sem kívánom, csak rossz, hogy nem értem, miért nem tudok tovább lépni, vagy felejteni.
Igen, volt ilyen, de én ezt úgy fogom fel, mint ajándékot az élettől, mert az legalább mindkét részről igazi szerelem volt:)
Nálam az első három év volt rossz. Most már megvan a maga "helye" az életemben. Nem felejtem el, de nem is korlátozza, hogy a jelenben éljek.
Igen, a mai napig "érzem" hogy lesz közöm hozzá, mert akkor ugy döntöttem hogy nem vele leszek egyutt.
Kb. 5-6 éve hogy megismertuk már egymást, akkor is volt valami pezsgés közöttünk pedig egy haverjának a nője voltam. Neki is volt barátnője, azóta csillapithatatlan, pedig anno nem vele jottem ossze hanem a testvérével, de mai napig kicsit "bánom" mert mostani fejjel már egyszerűbb lenne mit is tegyek.....
Azota is nezelodik utanam, illetve mig az exemmel voltam is biztositott arrol hogy megmaradt ez a dolog köztünk......
Hiaba volt ez a kapcsolat, es viccesen ra lehet mondani hogy családban marad de én annyira másnak érzem ezt a dolgot ennyi év után is!
21
Kicsit jól esik olvasni ezeket a válaszokat, mert nekem is van egy ilyen személy az életemben, több éve. és idegesít a miért, hogy miért jut eszembe ennyi idő után is, néha azt hiszem, hogy vmi gond van velem.
Van párom, és egy éve már azt hittem, rég túl is vagyok rajta, de az a helyzet, amikor mégis találkoztunk, volt egy adott pont a társaságban, amikor megszűnt a világ, jó hosszan csak egymás szemébe néztünk. Neki is, és nekem is. És itt lemerem írni, de közben, mintha olyan kép/érzés játszódott volna le előttem ahogy a szemébe néztem, hogy öregek vagyunk, és ugyanígy ülünk és néz rám, és tudtam hogy együtt vagyunk..
A végén alig tudta elvenni ő is, és én is a szemem a másikéról.
Sosem történt velem ilyesmi, főleg h adott pillanatokban ilyen kép és érzések pörögjenek le.
Nem akarom elhinni, hogy ennek semmi jelentősége nincs az életben. nem tudom, hogy valaha együtt leszünk-e (mint a “víziómban”), valószínűleg nem.. de nagyon jóleső érzés volt, és jó volt átélni. Akkor és ott mintha tudtam volna, hogy a másik is hasonlóan érez. pedig ezt nem tudom, de nagyon érdekelne, hogy ő vajon hogy érzett akkor, abban a pillanatban. Talán egyszer még életem során megtudom majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!