Te hogy szerettél bele valamelyik szerelmedbe?

én pl a mosolyba szerettem bele, de inkább abba ami mögötte volt, meg a nagyon kedves, vonzó belső ami megtud fogni

de olyanokat kb a filmben lehet látni ami ilyen szinten tetszik :D

Csak viszonzatlan szerelmeim voltak. Az első ilyen "szerelem első látásra", mint nálad, de utólag az nem is volt túl komoly, csak mégis első szerelem. Aztán volt egy fiú, akivel barátok voltunk, neki volt barátnője, mégis mindig mondogatta a hülye dumáit. Eleinte nagyon idegesítőnek találtam, de valahol a sok oltogatás közben beleszerettem. Egyébként őt szerettem a legjobban eddig, miatta szenvedtem a legtöbbet (bár az utolsó személy erősen vetekszik ezzel a pozícióval). Aztán jött egy harmadik, akit akkor ismertem meg, amikor a 2. miatt szenvedtem. Eleinte nagyon úgy gondoltam, hogy ő, és az előző konkrétan 99%-ban ugyanolyanok. Nagyon durván hasonlítottak. Külsőre annyira nem, de belülről nagyon. Szerintem ez (is) lehet az oka, amiért beleszerettem. Utólag az biztos, hogy szerettem, viszont szerencsére viszonylag könnyen túlléptem rajta, talán azért, mert benne volt annyi gerinc, hogy sohasem hitegetett semmivel. Fun fact: Vele veszítettem el, de nem bántam meg, és azóta már külföldön él, de továbbra is barátok maradtunk, aminek nagyon örülök. És a negyedik, ami jelenleg is tart: Ő is munkatársam, régebb óta ismerem, mint az előző kettőt, mégis ő az utolsó. És a legbonyolultabb. Nála kivételesen nem úgy indult, hogy én szerettem volna valamit. Hanem ezúttal ő. Én meg naiv voltam és elhittem. Úgy gondoltam, hogy "3 viszonzatlan szerelem után mostmár csak jön valami igazi is", de sajnos nem így lett. Elhittem, hogy akar valamit, de semmi komolyat. Azóta is ilyen "almost relationship"-ben vagyunk, ami barátságnál ugyan több, de rendes kapcsolatnál sokkal kevesebb. Illetve nagyon sokat veszekszünk, egyik héten folyamatosan öljük egymást, és nagyon csúnya dolgokat vágunk egymáshoz, a másik héten meg ölelkezve sétálunk a Margitszigeten, együtt kajálunk, meg csókolózunk...

Bocsi a hosszú válasz miatt, de asszem így lett csak teljes mind a négy.

Fél évig csak cseteltünk, ő akkor már Svájcban élt. Sokat írtunk, aztán nyárra beszéltünk meg egy randit mikor otthon volt épp.

A lelkébe már a "csak chat" alatt beleszerettem, mert remek férfi.

Aztán az első tényleges randin ültünk a Szigeten, belesütött a nap a szemébe, és "úristen, milyen gyönyörű zöld", a mosolya is elvarázsolt, a pillantása, a hangja és hogy ő is balkezes :)

28n

Nekem régóta tetszett mint nő, és szimpatikus is volt mint ember. Aztán egy nyári este, egy tóparton egy padnál bevallotta, hogy én vagyok a férfiideálja.

Sajnos nem mondott igazat...