Miért nem szeretik az emberek azt a tényt, hogy a szerelem érzése csak egy kémiai reakció?

Mivel az emberek többsége már úgy szeret bele a másikba, hogy eleve vonzónak találja a jellemét, is nem csak a külsejét, így a szerelem idővel fokozatosan átalakul szeretetté.

4 éve vagyunk együtt, én még mindig szerelmes vagyok a páromba. Talán nem úgy, mint az elején, hanem másként, de nem kevésbé.

"Nem véletlenül léteznek még mindig vallások."

+ ezotéria

Azért mert ezekért az érzésekért érdemes élni. Hogy mi hozza létre,az lényegtelen. A gyerekemet is szeretem és utálom amikor előjönnek az anyai ösztönökkel. Tudom, de mégis úgy érzem, egy érzelem szentségét próbálják meg aláásni. És még valami: minden anya szereti a gyerekét, de nem minden anya egyformán tesz érte és éli meg. Minden szerelmes pár szereti egymást, de mégis minden pár másképp éli ezt meg. Számomra az teszi ezeket az érzéseket különlegessé, ahogy megélem, a belefektetett munka és az átélt élmények és érzések minősége.

Az evés is csak az éhség csillapítására szolgáló tevékenység, de van különbség aközött, hogy délben a menzán benyomod a zsíros levest, vagy a barátaidat lakomára várod, közösen főzöl a pároddal, mennyei ízeket varázsolsz a tányérra, és a megfelelő borral társítod.

Hívő vagyok, nem vallásos. Számomra az ember dolga, hogy az egyszerűt, a földit felemelje istenhez (kis betűvel, mert nem a monoteista istenről beszélek hanem úgy általában az isteni attribútumról) ahogyan az emberi test is templom és szentély egy hívő ember szerint és akkor így is bánik vele. A drogos csöves teste nem szentély. Nem azért mert kevesebbet ér, hanem mert Ő MAGA NEM ÚGY BÁNIK VELE. A hétköznapit, a biológiát az ember emeli fel és lényegíti át. Kinek menza, kinek lakoma. Kinek vágy/három éves kémiai reakció, kinek életre szóló szerelem. Kinek egyszerű kapcsolat, kinek önátadás. Kinek szex, kinek egymásba olvadás. A kulcsszó a minőség.

>Viszont mindenki kezd neki varázslatos jelentést tanusítani.

KEZD? :D Most van először, hogy nem mindenki misztifikálja az egekbe a szerelmet. Mármint azóta, hogy a szerelem, mint fogalom egyáltalán megjelent.

De hogy válaszoljak is: ha az ember nem ért valamit és nincs is meg az eszköze/igénye arra, hogy megismerje (kritikus/analitikus gondolkodás), akkor hajlamos azt a valamit misztifikálni és isteníteni (lásd időjárás, tenger, égitestek stb.). A szerelem is ilyen. Kiismerhetetlennek, mágikusnak tűnő, megfoghatatlan, tűnékeny dolog, ráadásul a szociális túlélés szempontjából nagy jelentőségű. Emiatt épült köré a legnagyobb romantikus ideál. Ha azt az érzetet kelted, hogy ez is egy megérthető, leírható dolog, akkor hétköznapivá silányítod a szerelmet és lerombolod az ideált. És mivel nagyon sokan erre az ideálra alapozzák/alapozták a kapcsolataikat (ami a társadalmi elvárások egy nagyon csúnya hibája), akkor valami egészen fontos dologtól fosztod meg ezeket az embereket: attól a biztonságtól, hogy ez a kiismerhetetlen varázs tőlük független, rajtuk kívül álló dolog, és ezért felelősséggel sem tartoznak érte, sem a kapcsolatukért. Szerintem érthető, hogy miért nehéz és kellemetlen belátni ezt.