Menyire normális, hogy ezzel a védelmező magatartásával kényszerít rá arra, amit nem akarok (még)?

Eleinte a barátom nem értette, hogy miért vagyok ennyire szégyellős és miért vagyok zavarba előtte mikor szerinte szép és csinos vagyok. Aztán elmondtam neki, hogy kislánykoromban nagyon durván molesztáltak.

Azóta teljesen megváltozott. Semmit sem sietett, meg nem értetlenkedik, mint előtte. Többször megpróbáltunk lefeküdni (ez iszonyatosan hangzik, tudom), de mindig sírógörcsöt kaptam, remegtem és képtelen voltam. Persze ezek után még kevésbé van önbizalmam, ezek miatt a sorozatos kudarcélmények miatt ráadásul most már attól is félek, hogy talán azt érzi, hogy nem szeretem eléggé és érthető lenne ha így érezne, mivel tényleg nem is adom jelét valójában azzal, hogy nem sikerül a dolog.

Ő meg egyre inkább úgy érzi, hogy az egész kapcsolatunk megmérgezője az a férfi. Nem mondtam el neki, hogy ki az, pedig egyszer már együtt is voltunk az utcán, amikor láttam. Nem mertem neki elmondani, mert rettegtem, hogy a végén még neki lenne baja belőle. Viszont egyre inkább tudni akarja, én viszont őt féltem és ilyenkor úgy érzem, hogy 100x inkább lefekszem vele még ha kifejezetten nem is érzem magam késznek rá, csak nyugodjon le és ne akarjon semmit se tudni arról az illetőről, értelme ugyanis semmi sem lenne a dolognak (nem lett belőle eljárás, amikor megtörtént, szóval bizonyítékunk nincs).

Ez mennyire normális ebben a helyzetben? Tudom, hogy neki is nagyon rossz, mert tudom, hogy szeret. De most mégis mit csináljak? Ha nem lenne ennyire feszült a témától, sokkal könnyebb lenne nekem.

5 hónapja vagyunk együtt

19/N 28/F