Mit tegyek, hogy komolyan vegyen ez a FÉRFI és ne az üresfejű kislányt lássa bennem?

Hol is kezdjem? Szeretek egy pasit akit lehet, hogy egyáltalán nem is érdeklek...7 évvel idősebb nálam, ez még nem is olyan sok, de azért írtam a férfit nagybetűvel mert ő tényleg az. Az egyik barátomon keresztül találkoztunk még nyáron. Elsőre megtetszett, aztán ahogyan megismertem ez csak erősödött bennem. Ekkor még minden tökéletes volt, minden jól ment, tulajdonképpen kimondhatjuk, hogy ismerkedtünk. Sőt randink is volt méghozzá kettő, nagyon szuper helyen voltunk nagyon szép és romantikus volt :)

Tudni kell rólam, hogyha belehabarodok valakibe akkor sajnos nagyon rákattanok és szuper érzékeny leszek főleg ha a kiszemeltemről van szó. És valószínűleg emiatt "ábrándult ki" belőlem. Elmondta, hogy rosszul gondolta mert talán nem illünk össze. Illetve de, de jobb volna , hogyha pár évvel később találkozzunk először. Mert szerinte nekem még más kell. Egyébként 20 éves leszek jövőhéten, egyetemre járok. Nem tartom magam gyerekesnek, már több mint egy éve elköltöztem otthonról, mindent magam intézek, idén nyáron végig külföldön dolgoztam, tök jól megvagyok. Jó talán főzni nem főzök túl jól. Ennyi idősen ő is ezt csinálta. Most meg munkamániás, mindig elfoglalt, 3 vállalkozása is van, sikeres de egyébként nagyon okos és értelmes és jófej, szerény és olyan különleges személyisége van és emellett külsőleg is nagyon nagyon jól néz ki szóval eléggé...jó... Még nem ismertem ilyen férfit eddig mint Ő.

Most úgy vagyunk, hogy pár naponta beszélünk pár szót, általában ő keres én kibírom, hogy nem írok...Nem szeretném lejáratni magam, mivel akkor fordult rosszra a dolog mikor állítólag "számonkértem" és "besértődtem" rá. Ami annyi volt, hogy rosszul esett valami amit szóvá is tettem. És mivel ezt újfent megtette ezért megint szóvá tettem nem tudtam megjátszani magam meg jópofizni. Ő ezt úgy értelmezte, hogy hisztis p**csa vagyok (persze nem így mondta) és kezdek sok lenni. Meg, hogy gyerekes vagyok amin persze felhúztam magam és lám még gyerekesebb lettem.

De ez az egész csak azért van mert belezúgtam. És vele akartam lenni, rosszul esett, hogy nem foglalkozott velem annyit amennyire szükségem lett volna. Előtte minden szuper volt...Tudom, hogy hülyén viselkedtem és belátom, hogy van egy kis önbizalomhiányom ezért vagyok ilyen. Pedig nagyon szép és csinos lánynak mondanak, és nyilván nekem emiatt minden könnyű meg szuper.

Mit csináljak, hogy jobb legyen, hogy úgy akarjon mint az elején? Félek, hogy végleg lejárattam magam, esetleg kiábrándult belőlem. Egyenlőre az van amit írtam, visszavettem amennyire csak lehet, előadtam, hogy mennyire elfoglalt vagyok. Beszélgetünk, minden oké és olyan semmilyen, szerintem ő sem tudja igazán most mit akar. Hagyjak időt? Legyek őszinte és mondjam el amit érzek? Tetszem neki ez biztos, de nem akarom, hogy ne vegyen komolyan. Nos?