Miért érzek így még mindig?

Másfél éve randiztam egy sráccal, az egész nem tartott tovább pár hétnél, de akkor én már hónapok óta oda voltam érte. Végül nem jött össze a dolog, ő dönött úgy, hogy nem áll készen, túlságosan siettette a dolgot, bár az indok tulajdonképpen mindegy. Mivel egy a baráti társaságunk, utána elég kínos volt, de próbáltunk mindent megtenni, hogy az átmenet minél könnyeb legyen, miközben nekem iszonyú szerelmi bánatom volt miatta. Mégis normálisan akartam kezelni a dolgokat, hogy emiatt a társaságunk ne essen szét. Persze nem lettünk azért barátok utána, aztán úgy alakult, hogy eltávolodtunk teljesen. Utólag látom, hogy kellett is a távolság. Nem kevés időbe telt, de túlléptem a helyzeten, nagy részben azért, mert nem láttam hónapokig. Most egy évvel később, megint többször találkoztunk ugyanazzal a régi társasággal, és egész jól kijövünk egymással. Már nem kényelmetlen érzés, hogy egy társaságban vagyunk, sőt, még viccelődni is tudok vele, amit tényleg csak régi ismerősökkel tudok. Mondhatjuk, hogy normalizálódott a helyzetünk.

A baj csak az, hogy rájöttem, hogy miért szerettem belé. Jó a humora, külsőleg is előnyére változott és úgy érzem, nála jobban senki nem passzolt eddig hozzám. Közben voltak srácok, akik közeledtek hozzám, de nekem egyikük sem tetszett semmilyen szinten. Tudom, hogy nem kellene, de eszembe jut, hogy mit érzek a másik srác közelében, és mikor látom, hogy a kettőnek köze sincs egymáshoz, akkor nem tudok az új ismerősnek komolyan esélyt adni. Úgy érzem, hogy felesleges lenne, mert nem hat rám sehogy, sőt, legtöbbször még találkozni sincs kedvem vele, miután tudtomra hozza, hogy tetszem neki.

Ellenben a "régi" srác még mindig vonz, hiába telt el annyi idő. Olyan érzés, mintha még mindig nem végeztünk volna egymással. Gondolom, ez hülyeség, mert azóta sem adta semmi jelét, hogy meggondolta volna magát, de mégis ha úgy alakul, megint jókat tudok vele beszélgetni.

Lehet, hogy minden kapcsolatot meg kellene vele szakítanom, objektívan belegondolva ez lenne a helyes, de mégsem tudok, mert ott van a közös társaság, akik azóta amúgy is szétszéledtek, és csak néhányan maradtunk, meg azért is, mert senki mellett nem érzem azt, mint mellette.

Szerintetek mit tehetnék? Egyáltalán érdemes valamit tennem ebben az ügyben? Ha egy fél év távolság nem segített, nem tudom, mi mást tehetnék. Azóta neki se és nekem sem volt senkim. Pedig ha jönne valaki, aki legalább egy kicsit tetszik, nyitott lennék rá, mert úgy érzem, ezt már csak egy új szerelem tudná elmulasztani.